A lélek sötét éjszakái – Az egó szorítása
A lélek sötét éjszakája egy olyan mélységes önmegtapasztalást jelent, mely során az egó szertefoszlik, mint a homokszemek a szélben. Tudatosodik bennünk, hogy nem vagyunk különállók, hanem egy nagy egész részei. Fájdalmas megtapasztalásról van szó, amely túlszárnyalja a legfájdalmasabb elképzeléseinket, ám mégis ajándék.
A „lélek sötét éjszakája” kifejezés a 16. századi spanyol költő és misztikus, Keresztes Szent János nevéhez fűződik. Szent János egy karmelita szerzetes volt, aki Avilai Szent Terézzel együtt megpróbálta megreformálni a rendet. A reformokat sokan ellenezték a rendből, ezért Szent Jánost nyolc hónapra börtönbe zárták. A börtönben rendszeresen írt, főként verseket, az egyiknek az volt a címe „Lélek sötét éjszakája”.
Szenvedésed a gyógyulásod
Sokan azt hiszik, hogy a lélek sötét éjszakája egy olyan kihívás, amin gyorsan túl kell lenni, aztán úgy folytatódik az életük tovább, mint azelőtt. A mai társadalmi szokások egoistává tesznek. Mindenből a legjobb kell, át kell gázolnod a többieken ahhoz, hogy magasra törj, mert a karrier, a pénz tesz valakivé. Ha problémád van, azt takargasd, nehogy gyengének tűnj, mert az borzasztó ciki. Fáj valamid? Szorongsz? Kapkodj be rá néhány tablettát és mosolyogj, még ha belül bele is döglesz, mert a külvilág gyengének fog látni. A gyengéket pedig eltapossák.
Van egy jó hírem. Nem számít, hogy ki mit gondol. Csakis a saját fejlődésed és a problémáiddal való szembenézés a lényeg. Meg kell tapasztalnod önnön mélységeidet ahhoz, hogy a fényre tudj törni. Gyógyulásod a szenvedésedből növi ki magát.
A sötét éjszakád kiszakít a hétköznapi életedből és elvezet a neked szánt cél felé. Ha komoly betegségen esel át, kikényszeríti belőled a szemléletváltást. Egy szeretett személy elvesztésekor érzett fájdalom is képes újraformálni a gondolkodásodat. A folyamat során érzett lelki vívódások, a fájdalom örök nyomot hagynak a lélekben és átformálják azt.
Az egó küzd
Az egó hatására önmagunkat különálló lénynek éljük meg és a fizikai testünkkel azonosítjuk. Az egó nagy bajnoka a magáért fenntartott küzdelemnek és a birtoklásnak. Ha szeretnénk lefaragni belőle megijed és elkezd szorítani. Kényszeresen magára akarja vonni a figyelmet, betegséget teremt, mértéktelen italozásba, dohányzásba, drogozásba lök.
Az egó olyan, mint egy házőrző kutya. Morog, vicsorít, harap, ha támadást érez. Jön a kín, a szorongás, a pánik, a depresszió, mert azt akarja ezzel elérni, hogy azt érezd, ha nem akarsz önző lenni, akkor az betegséggel, kínlódással jár, vagyis rossz, tehát maradj olyan, amilyen voltál.
Az egó alattomos jószág, de nem haragudhatunk rá. Ez a dolga, erre teremtetett, mert bizonyos mértékig az emberi létfenntartáshoz szükséges. Amint elindulunk egy spirituális úton, úgy jövünk rá, hogy többé nincs dolgunk vele.
Érzelmi agyonvertség
A lélek sötét éjszakája lenyom a sötétbe, összetör, annyira, hogy érzelmi agyonvertnek érzed magad. Ez egyfajta belső megsemmisülés. A teljes kiüresedés felkészít valami új befogadására, az újrakezdésre, a fényre.
Ez a folyamat megerősít, megedz és annyi elszántsággal tölt el, hogy képes leszel az új útra lépni. A sötét éjszaka életed ajándéka. Felszabadít, empatikussá tesz, mélyebb értelmet ad. A tapasztalataiddal másoknak is tudsz segíteni.
Átsegítő módszerek
Az imádság, a relaxálás, a meditáció segítséget adnak arra, hogy legbelső mélységeinkbe hatoljunk, és megismerkedjünk valódi önmagunkkal és utunkkal. Ezek a módszerek segítenek abban is, hogy megbocsássunk másoknak minden sérelmünkért, fájdalmunkért és megbocsássunk önmagunknak is. A megbocsátás alapvető feltétele az egó lebontásának és az új élet kezdetének.
Kövess