Asztrálprojekció - A képlékeny valóság
Amikor a tudat elválik a fizikai testtől, akkor beszélünk asztrálprojekcióról. A testelhagyás alatt a tudat bárhová eljuthat, beszélgethet elhunyt emberekkel, visszarepülhet előző életekbe, bejárhatjuk a Földet és a Világegyetemet.
Mi az az asztrális dimenzió?
Az asztrális, a fizikaihoz legközelebb "eső" dimenzió. Áthatja az egész világot, olyan, mint egy óriási gondolati szövedék. Tartalmát a világ elméinek közös tudata hozza létre. Magába foglalja az összes gondolatot, emléket, álmot, amit a világ teremtményei eddig létrehoztak.
Igaz ez fordítva is: minden, a valós világban megjelenő új tárgy, bizonyos idő után asszimilálódik az asztrális dimenzióba. A tárgyak gondolati formája először az asztrálvilágnak a legalacsonyabb szintű részében jön létre, abban, amelyik a legközelebb áll a valós világhoz, és az idő múlásával egyre inkább állandó lesz.
Az asztrális dimenzióban végtelen számú valóság, sík, álom és képzelet van. Az asztráldimenzióba történő tudatos projekció során annak bármely részébe mehetünk, és elutazhatunk különböző valóságokba, más álomsíkokra. Erre különböző technikák vannak, de ezek mindegyike a tudatalatti "átverésére” alapul.
Gömblátás
A fizikai testünk, a perifériás látást is beleértve, körülbelül 220 fokos szögben lát. Hátrafelé, lefelé, fölfelé ugyanabban az időpillanatban nem látunk. Az asztráltestünkben több mint 360 fokos a látókörünk, és egyszerre látunk minden irányban. Ez a szferikus látás vagy gömblátás.
Az asztráltestben nincsenek fizikai érzékszervek. Ilyenkor a tudatnak egy, a semmiben lebegő, kivetített pontja vagyunk. Nem hat ránk a gravitáció és más fizikai törvények sem. Mivel az asztrálvilágban nincs fizikai test, nem szükséges megfordulni, ha hátra akarunk nézni. Egyszerűen csak a nézőpontot változtatjuk meg. Az asztrálprojekció során mindent az elmével fogunk fel, sőt az elme segítségével tárgyakat hozhatunk létre az asztrális dimenzióban. A tárgy tartóssága az energiánktól függ.
Az asztrálprojekció, a testen kívüli élmény és a tiszta álom
Az asztrálprojekció során az asztráltest kerül az asztráldimenzióba, úgy, mint az álmokban. Torzul az idő, egy perc több órának tűnik. Az érzékelt dimenzió képlékeny. A tiszta álom során az álmodó általában tisztában van azzal, hogy álomvilágban van. Mindkét esetben változhat az idősík. A testen kívüli élmény során azonban a prokekció valós idejű és a tapasztalás közel van a valós világhoz. Általában ez a balesetek során fordul elő, de ritkán bekövetkezhet spontán is.
Ezüst szál
Alvás után az asztrális test mindig a fizikai világba vetítődik ki. Az energia-test kitágul, az asztrális test szabadon lebeg a fizikai test felett, az éteri anyag mezejében. A fizikai- és asztrális testet egy ezüst szál köti össze. Ez a szál olyan, mint egy köldökzsinór, információt és energiát szállít a fizikai test és az asztráltest között. Vannak különleges képességű emberek, aki látják ezt a zsinórt. Olykor a homloktól, olykor a köldöktől ered. Az ezüst zsinór az alvásban végtelen hosszúra nyúlva bármeddig elkíséri éjszakai útján az asztrális testet. A halállal történő átlépéskor, ezüst zsinór elszakad a fizikai testtől.
Elképzelt valóság
Az asztrális síkokba történő „utazás” módszere hosszas gyakorlással elsajátítható. Előtte el kell sajátítanunk a relaxációs technikákat: a hasi légzést, a test fokozatos ellazítását.
Az egyik projekciós módszer, ha vásárolunk egy nekünk tetsző, szép tájat ábrázoló képet, mely legalább A4-es méretű. Akasszuk fel a szoba falára és világítsuk meg egy kis lámpával. Ürítsük ki az elménket, és mozogjunk a kép felé úgy, hogy közben nem koncentrálunk rá. Nagyon nehéz eleinte, hiszen állandóan gondolatok úsznak a fejünkbe. Tulajdonképpen becsapjuk a tudatalattinkat, és egy olyan valóságot teremtetünk vele, mint amilyet a poszteren látunk. Mozogjunk bele a képbe, majd érzékeljük az valóságként. Sok gyakorlást igényel, mire egy valósághű dimenziónak fogjuk érezni a poszter világot.
A másik módszer a liftes vagy létrás módszer. Végezzük a relaxációs gyakorlatot, és nyugtassuk "le" a tudatunkat a tudatos légzés segítségével. Képzeljük el, amint egy létrán mászunk a sötétben. Ne vizualizáljuk a létrát, csak képzeljük el, hogy érezzük amint ezt csináljuk. Kilégzéskor érezzük, amint egy vagy két lépést teszünk lefelé a létrán a képzeletbeli kezeinkkel (lásd később). Belégzéskor képzeljük el, amint egyhelyben állunk a létrán. Amire szükség van, az egy zuhanó érzés a tudatban. Ez fogja az agyhullámainkat az ébrenléti alfa állapotról alvási (béta) vagy mélyalvási (théta) állapotra változtatni. Amikor az agyhullámunk eléri az alfa állapotot, transzban vagyunk. Amint az elnehezülést érezzük, fejezzük be a mentális ereszkedést.
Ha nem tetszik a létra, képzeljünk el egy liftet, képzeljük el amint kilégzés közben ereszkedünk, belégzéskor áll a lift. Vagy képzeljük el magunkat mint tollpihét, amely kilégzéskor lefelé libben, belégzéskor megáll. Az alacsonyabb agytevékenység eléréséhez mentális zuhanási érzésre van szükség. Ez a zuhanási hatás, a mély relaxációval és mentális nyugalommal kombinálva a transzállapot elérését fogja eredményezni. Nyugodtan használhatunk bármilyen "forgatókönyvet" a zuhanási érzésre.
Bármikor vissza tudjuk rántani magunkat a fizikai valóságba, nem fogunk mély transzban maradni. Teljes akarattal arra kell koncentrálni, hogy megmozduljon egy ujjunk vagy lábujjunk. Ha elkezdett mozogni egy ujjunk, akkor hajlítsuk be a csuklónkat, mozgassuk a karunkat, azaz élesszük fel a testünket. Lassan fel kell kelni és sétálni pár percig.
Felhasznált irodalom: Robert Bruce - Értekezés az Asztrálprojekcióról II. 1997.
Kövess