Ölelj át egy fát!

Ölelj át egy fát!

A zöld környezetben töltött idő, a fák alatti séta kiválóan fel tudja tölteni a testet és a lelket. A friss levegő jótékony hatással van az egészségünkre, erősíti az immunrendszerünket. A parkokban, erdőkben azonban nem csak a levegő gyógyít, hanem a fák energiája is.

Többször tapasztaltam, hogy a gyümölcsfák alatti üldögélés javítja a közérzetemet, a kedélyemet. Eleve a zöld szín látványa nyugtatóan hat, de a falevelek lágy susogása és a fákból áradó békesség szintén pozitív energiákkal tölt fel.

A fák jelentik számunkra a levegőt, az életet, a harmóniát. Függünk a fáktól és a fák is tőlünk. Az emberek mindig is szoros szimbiózisban éltek a természettel, ezt sajnos mára eléggé elfelejtettük. A kelták a tölgyfát tartották a legkülönlegesebb fának, leveléből és kérgéből orvosságot készítettek. Az ősmagyar mondákban gyakran említik az életfát, mely a születés és halál örök körforgásának jelképe. Az indiánok szerint a fáknak lelkük van és képesek erőt adni.

Ha fáj a fejünk, rossz a közérzetünk, szomorúak vagy fáradtak vagyunk, menjünk ki a kertbe, a parkba vagy egy erdőbe és öleljünk át egy fát vagy sétáljunk egy órácskát a természetben.

Melyik fa miben segít?

  • Almafa: édes illata, kellemes kisugárzása javítja a hangulatot.
  • Bükk: az egyik legerősebb energiával rendelkező fa. Csökkenti a szorongást, a depressziót.
  • Cseresznyefa: oldja a gátlásokat, erősíti az önbizalmat.
  • Fenyőfa: depressziós és pánikbeteg embereknek egy fenyőerdőben tett séta igazi lelki megváltást jelenthet.
  • Fűz: nyugtat, segít újra lendületbe kerülnünk.
  • Hárs: a lelki problémák enyhítésében és kedélyünk javításában segít.
  • Gesztenyefa: a biztonság érzését sugározza, elűzi a szerelmi bánatot.
  • Juhar: a belső nyugtalanságot oldja.
  • Nyír: erősíti az intuíciókat, segít leküzdeni a pánikot.
  • Tölgy: lelkierőt ad. Ha megtörtek vagyunk, vagy fontos döntés előtt állunk, sétáljunk egy nagyot egy tölgyesben, vagy öleljünk át egy tölgyfát.

A fák nyelvét a civilizált ember már nem igazán érti, de itt az idő, hogy ezt a csodálatos nyelvet újra felfedezzük. Vigyázzunk a természet nyújtotta értékeinkre!

Az erdő fohásza

Vándor, ki elhaladsz mellettem
hallgasd a kérésem.
Én vagyok tűzhelyed melege
Hideg téli éjszakákon,
Én vagyok tornácod barátságos fedele,
melynek árnyékába menekülsz a tűző nap
elől, és gyümölcsöm oltja szomjadat.
Én vagyok a gerenda, mely házadat tartja
Én vagyok asztalod lapja,
Én vagyok az ágy, amelyben fekszel,
A deszka, amelyből csónakodat építed.
Én vagyok a házad ajtaja, bölcsőd fája,
koporsód fedele.
Vándor, ki elhaladsz mellettem,
ne emelj rám kezet!
Ne bánts!

/Ismeretlen szerző/