
Ölelj át egy fát!
A zöld környezetben töltött idő, a fák alatti séta kiválóan fel tudja tölteni a testet és a lelket. A friss levegő jótékony hatással van az egészségünkre, erősíti az immunrendszerünket. A parkokban, erdőkben azonban nem csak a levegő gyógyít, hanem a fák energiája is.
Többször tapasztaltam, hogy a gyümölcsfák alatti üldögélés javítja a közérzetemet, a kedélyemet. Eleve a zöld szín látványa nyugtatóan hat, de a falevelek lágy susogása és a fákból áradó békesség szintén pozitív energiákkal tölt fel.
A fák jelentik számunkra a levegőt, az életet, a harmóniát. Függünk a fáktól és a fák is tőlünk. Az emberek mindig is szoros szimbiózisban éltek a természettel, ezt sajnos mára eléggé elfelejtettük. A kelták a tölgyfát tartották a legkülönlegesebb fának, leveléből és kérgéből orvosságot készítettek. Az ősmagyar mondákban gyakran említik az életfát, mely a születés és halál örök körforgásának jelképe. Az indiánok szerint a fáknak lelkük van és képesek erőt adni.
Ha fáj a fejünk, rossz a közérzetünk, szomorúak vagy fáradtak vagyunk, menjünk ki a kertbe, a parkba vagy egy erdőbe és öleljünk át egy fát vagy sétáljunk egy órácskát a természetben.
Melyik fa miben segít?
- Almafa: édes illata, kellemes kisugárzása javítja a hangulatot.
- Bükk: az egyik legerősebb energiával rendelkező fa. Csökkenti a szorongást, a depressziót.
- Cseresznyefa: oldja a gátlásokat, erősíti az önbizalmat.
- Fenyőfa: depressziós és pánikbeteg embereknek egy fenyőerdőben tett séta igazi lelki megváltást jelenthet.
- Fűz: nyugtat, segít újra lendületbe kerülnünk.
- Hárs: a lelki problémák enyhítésében és kedélyünk javításában segít.
- Gesztenyefa: a biztonság érzését sugározza, elűzi a szerelmi bánatot.
- Juhar: a belső nyugtalanságot oldja.
- Nyír: erősíti az intuíciókat, segít leküzdeni a pánikot.
- Tölgy: lelkierőt ad. Ha megtörtek vagyunk, vagy fontos döntés előtt állunk, sétáljunk egy nagyot egy tölgyesben, vagy öleljünk át egy tölgyfát.
A fák nyelvét a civilizált ember már nem igazán érti, de itt az idő, hogy ezt a csodálatos nyelvet újra felfedezzük. Vigyázzunk a természet nyújtotta értékeinkre!
Az erdő fohásza
Vándor, ki elhaladsz mellettem
hallgasd a kérésem.
Én vagyok tűzhelyed melege
Hideg téli éjszakákon,
Én vagyok tornácod barátságos fedele,
melynek árnyékába menekülsz a tűző nap
elől, és gyümölcsöm oltja szomjadat.
Én vagyok a gerenda, mely házadat tartja
Én vagyok asztalod lapja,
Én vagyok az ágy, amelyben fekszel,
A deszka, amelyből csónakodat építed.
Én vagyok a házad ajtaja, bölcsőd fája,
koporsód fedele.
Vándor, ki elhaladsz mellettem,
ne emelj rám kezet!
Ne bánts!
/Ismeretlen szerző/
Kövess