A harag egyetemes törvénye

A harag egyetemes törvénye

„Már megint magamon kívül vagyok a dühtől!” Ismerős ez a mondat? Életünk során sokszor bosszankodunk kisebb nagyobb dolgokért, vagy haragszunk másokra. A düh és a harag nagyon sok hátránnyal jár. Ha gyakrabban tekintenénk valódi bensőnkbe, vagyis többször fordulnánk MAGunkba, sokkal ritkábban lennénk MAGunkon kívül.

Nincs olyan ember, aki soha sem mérgelődött még életében. Az emberi természet hajlamos a kis dolgokat is igencsak felnagyítani, a sértettségből dühöt és hosszantartó haragot szőni. A harag a gyenge érzelmi kontroll terméke és nagyon káros az egészségünkre. A negatív érzelmekben tocsogó ember vonzza a betegségeket, hiszen gyengül az immunrendszere. A harag idegességet eredményez, amitől felszökik a vérnyomás, gyorsul a pulzus, az izmok merevvé válnak, fejfájás alakul ki. A rossz hangulatnak köszönhetően csökken a gondolataink és cselekedeteink feletti irányítás.

Van egy kiváló mondás: ˝Haragudni azt jelenti, hogy mások hibáját magunkon bosszuljuk meg.˝ Ez való igaz, hiszen amikor mások viselkedése, sértése, hibája miatt dühöngünk, a saját tudatunkat töltjük meg negatív rezgésekkel. A negatív negatívat vonz, a bosszúság bosszúságot szül. Ez az ördögi mókuskerék addig pörög, míg ki nem lépünk belőle.

Miért haragszunk?

Az életben számtalanszor adódnak nehézségek. A nehézség jelentése azonban nézőpont kérdése. Ami az egyik embernek nehézség, az a másiknak csupán egy szimpla történés, vagy épp szerencse. Azt érezzük kudarcnak, vagy akadálynak, ami nem felel meg az elvárásainknak. Tele vagyunk elvárásokkal, többnyire semmi sem jó úgy, ahogyan van. Ha hideg van melegre vágyunk, ha meleg van, hűsölni szeretnénk. Ha vettünk egy kis autót, akkor kellene egy nagyobb. Ha fizetésemelést kapunk, akkor úgy érezzük egy idő után, hogy adhattak volna többet is. A legtöbb ember örök elégedetlen.

A változás kulcsa az elvárásaink megváltoztatása. Ha semmit sem várok el, egyszerűen csak megélem a létemet, akkor nem csalódhatok. Elfogadom amit kapok és megpróbálom kihozni belőle magam számára a legjobbat. Ha tudatosítom magamban, hogy a különös élethelyzetek, a nehézségek az élet és a fejlődés mozgatórugói, akkor nincs okom a bosszankodásra. Nyilván senki sem egy földre szállt megvilágosult, lehetséges, hogy olykor még bosszankodom, de ezeknek a dolgoknak a tudatában sokkal hamarabb átlendülök a problémákon. Hiszen minden értünk történik és nem ellenünk. A kudarcként megélt események azokra a tökéletlenségeimre hívják fel a figyelmet, melyeket csiszolnom kell.

Hányszor halljuk, hogy testvérek nem beszélnek egymással, vagy barátok fordulnak egymás ellen. Nagyon fontos a megbocsátás. Aki nem képes megbocsátani, az önmagának árt. A sértést a megbocsátás nem törli el, a másik félnek el kell majd számolnia a lelkiismeretével, de az az ő dolga, mi viszont felszabadítottuk a szellemünket és a testünket a negatív érzések nyomása alól. Minden a hozzáállástól függ, nem a külső körülményektől.

„Mindig az az erősebb, aki nem tombol, hanem mosolyog.”

/Japán közmondás/