Betegség a karma vonatkozásában

Betegség a karma vonatkozásában

A mai emberek többsége úgy gondolja, hogy a betegségek, csak a legközelebbi okokkal állnak kapcsolatban. Ennél a gondolatnál kényelmes dolog elidőzni, hiszen egyszerűbb azt mondani: „Majd az orvos megtalálja a bajom okát, ha meg nem, hát elfuserált valamit.”, mint kideríteni egy probléma mélyen gyökerező kiváltóit.

Ha egy szellemtudós látnoki képességeivel vizsgálja az ember betegségeit, akkor nem csak a fizikai testben vesz észre eltéréseket, hanem az étertestben és az asztráltestben is. Az érintkezés valamennyi fajtája visszahat az ember asztráltestére. Az asztráltest és étertest közötti kölcsönhatás is ezeknek a behatásoknak megfelelően alakul.

Amikor valaki leteszi a fizikai testét, vagyis meghal, akkor visszamarad az étertest, amely az énnel és az asztráltesttel kapcsolatban marad. Néhány nap elteltével az étertest, mintegy második testként meghal, de megmarad az étertest lenyomata. Az étertest kivonatában minden benne van, ami az élet során belekerült a helyes és helytelen gondolkodásból, a kicsapongó vagy bezárkózó életvitelből. Ezt magunkkal visszük a következő inkarnációba is. Amikor az ember az újbóli születéskor belép az életbe, korábbi étertestének esszenciája beáramlik új étertestébe és átitatja azt információval, mindez pedig bevésődik a fizikai testbe is. Egy korábbi élet tettei befolyásolják egészségi állapotot.

Miután az ember levetette étertestét, az időben visszafelé átéli életének minden történését. Ezek az élmények nem hagyják közömbösen, a legmélyebb érzelmi nyomokat okozzák. Például, ha valaki 80 éves korában meghalt és a visszatekintésben eljut oda, hogy 50 évesen adott egy hatalmas pofont a szerettének, akkor átéli azt a fájdalmat is, amit a pofonnal a másiknak okozott. Ez egyfajta önvádat idéz elő, a változtatásra való vágy megmarad és ezt a vágyat viszi a következő életébe. De ugyan így igaz ez akkor is, ha a visszatekintéskor a lélek azt látja, hogy őt pofozták meg, és ez benne gyűlöletet, indulatokat váltott ki. A negatív érzelmeket szeretné aztán a következő életben kiküszöbölni, átformálni.

Ha valaki korábbi életében önző volt, átgázolt másokon, akkor a következő testben valószínűleg megtapasztalja ezeket a negatív érzéseket magán. Gyenge fizikumot kap, esetleg beteges lesz, hogy másokra szoruljon és megtapasztalja, milyen az, ha az emberek őrajta is átgázolnak, valamint azt is, mekkora értéke van a szeretetnek, annak, ha a körülötte élők nem önzők, hanem szeretetteljesek, segítőkészek.

Ha valaki hajlamos volt életében a hazudozásra, a halála után átéli azokat az érzéseket, amiket a hazugságaival okozott másoknak. Következő inkarnációjában kiszolgáltatott és gyenge lesz.

A jelen életbeli pánik, szorongás okát többnyire az előző életben kell keresni. Valószínűsíthető, hogy az ilyen problémákkal küzdő embert előző megtestesülésében érte valamilyen traumatikus élmény, baleset, erőszakos cselekmény, ami miatt jelen életében is fél a balesettől, a haláltól. Akkor is, ha erre a jelenlegi életkörülményei nem késztetik.

Legmélyebbre hatóló érzések

Van az ember életének egy időszaka, amikor még nem képes emlékezni (az élet első 2-3 éve), de sűrűn érik olyan benyomások, melyek elevenen hatnak a szervezetére, csak ezeket később nem képes felidézni. Ezek az érzetek hatolnak a legmélyebbre és egyfajta gátat képeznek. Az élet későbbi szakaszában történik valami, ami megrázó erővel hat, és az ember nem is érti, miért váltotta ki az a bizonyos cselekmény ezt a rémséges belső érzetet belőle, mikor átlagos szemmel nézve nem is annyira borzasztó. Ezt felismerve a gyermeknevelés óriási felelősség, mert egy-egy koragyermekkori élmény később fényt vagy árnyékot is vethet életünkre.

A középkorban és az újkorban úgy vélték, hogy minden betegségre van valamilyen gyógynövény vagy szer. A 19. század közepén azonban, egy Dietl nevű, német orvos megfigyelések alapján arra a következtetésre jutott, hogy vannak emberek, akiknél semmilyen gyógymód nem segít a betegségen, olyanok sem, melyek más, hasonló kórképben szenvedőknél eredményesek. Dietl ezeknél a pácienseknél a test öngyógyító erőit aktivizálta, különböző élethelyzetek előidézésével.

Az előző életben megtapasztalt különféle tévedések, rossz élmények és tulajdonságok: pl. hazugság, igazságtalanság, megszégyenítés a következő életben betegségeink okaivá válnak. A betegségek hatalmas nevelők. Lehetőséget biztosítanak arra, hogy megismerjük és tökéletesítsük önmagunkat. Az ember a fájdalmain keresztül alászáll saját lényébe. A karmában benne van a betegség gyógyíthatósága és gyógyíthatatlansága is. Ha megértjük, hogy betegségünk célja saját magunk tökéletesebbé tétele, akkor képesek vagyunk öngyógyító erőket mozgósítani, és személyiségünket megváltoztatni. A betegségnek van értelme. Ha azonban a betegség nem váltotta ki a változást, nem hozta meg a kívánt erőt az életbe, akkor a betegség legyűri az embert.

A változás, a gyógyulás alapja a SZERetet. Tulajdonképpen az életben minden a szeretetre épül. Az anyag megszőtt fény, a fény a lelkiség, a lelkiség pedig a szeretet. Amikor karmánknak irányváltoztatást adunk, egyik oldalon az anyaggá vált fényhez, a másik oldalon a lelkiekké vált szeretethez kapcsoljuk magunkat.

„Tudnunk kell, hogy saját létünk az egész világmindenség ajándéka.”

/Rudolf Steiner/

 

Felhasznált irodalom: Rudolf Steiner: A karma megnyilvánulásai