Életjáték

Életjáték

Életem értelme, hogy önmagamra ébredjek, hogy felismerjem: ki vagyok, hol állok, hová akarok el­jutni, mit akar az élet tőlem, hogyan tudom azt megvalósítani, hogy ne akarjak más lenni, felszínre törhessen Igaz Valóm. Hogy vegyem birtokba szel­lemi örökségemet annak teljes gazdagságában.

Hogy fedezzem fel: egy hatalmas univerzum istene vagyok, testem univerzumáé. Ebben a hatalmas bi­rodalomban minden gondolatom törvény, amely meghatározza egészségemet vagy betegségemet, egész sorsomat. Az a feladatom, hogy ebben a biro­dalomban bölcs isten legyek. Hogy felismerjem: teremtő vagyok. Mindent elérhetek, amit csak gon­dolok, vagy hiszek. Ha nem tetszik az életem, tudok változtatni rajta oly módon, hogy megváltoztatom a tudatom.

Az élet egy játék, s amíg élek, együtt kell játsza­nom. Magam döntöm el, hogy játékosként avagy bábként akarok részt venni e játékban.

Az élet értelme az, hogy az ember felfedezőútra indul, az élet kalandját tudatosan megéli, és való­ban élvezi, hiszen az életjáték az én örömömre jött létre.

Az élet értelme továbbá, hogy felfedezzem: egy­szeri és megismételhetetlen vagyok, és a magam egészen különleges és egyedülálló módján járulok hozzá az élet egészéhez.

Hogy igazi feladatomat felismerjem és elvégez­zem.

Hogy „az élet üzeneteit" felismerjem, és annak megfelelően éljek. Mindaz, ami velem történik, csupán „az élet kínálata".

Hogy felismerjem: valamennyi probléma csupán az élet által állított feladat, amely egyben ajándékot is rejt magában - egy felismerést. A probléma csu­pán a csomagolás, a felismerés az ajándék.

Hogy felismerjem: a győzelem vagy a veszteség mind-egy.

Hogy felismerjem: a hely, ahol állok, az egyetlen létező lehetséges és helyes, és töltsem be a pillana­tot.

Az élet tanulást jelent.

Hogy megtanuljam a gondolat ellenállhatatlan hatalmát felelősségteljesen használni.

Hogy megtanuljam, miként járjak el mindig he­lyesen, miként tegyem meg mindig azt, ami szük­séges, és miként tudom elkerülni a helytelen csele­kedetet. Az élet értelme az, hogy éljem a saját éle­tem! Ehhez önmagamra kell találnom, hiszen az élet csupán tükörképe annak, amilyen vagyok. Ha szerepeket játszom, klisék és minták szerint élek, tehát olyan emberként, aki egyáltalán nem én va­gyok, ennek megfelelő lesz az életem is, minthogy a szerepem a program, a minta életét fogom élni... Épp ezért az én életem értelme az, hogy ÖNMA­GAM legyek, hogy egyáltalán meglegyen a lehető­ségem arra, hogy azt az életet éljem, amelyért megszülettem.

(…) Az élet értelme az, hogy szeressünk és éljünk! Nyíltan és készen arra, hogy önmagunk legyünk. Az életem értelme percről percre változik, hiszen éppoly áradó és tovafolyó, mint az élet és az én Igaz Valóm. Ha valóban tudatosan önmagam va­gyok, azt élem, amit e pillanatban tennem kell, azaz beteljesítem a pillanatot, akkor összhangban élek önmagammal és az élettel. Akkor beteljesítem, megvalósítom az élet értelmét: a felismerést, a megszabadulást, a transzformációt, a fejlődést, a figyelmességet, a tudatosságot, a szeretetet, az éle­tet, azt, hogy önmagam vagyok!

(…)Az élet értelme a felelősségvállalás. Önmagam­nak tartozom felelősséggel azért, hogy önmagam legyek.

Az élet értelme az egész-ség: hogy úgy legyek tökéletes, ahogy most vagyok, hogy egész-ségem­ben legyek egészséges létem „centrumában". Éle­tem értelme az önmagamra találás, az önfelisme­rés, az önbizalom, az önmegvalósítás, az önuralom és önmagam megértése.

Az élet értelme szellemi örökségem átvétele, azaz eredetem felismerése és felébresztése.

Igaz Valóm az isteni szikra. Isten azt mondotta: „ÉN VAGYOK, AKI VAGYOK" (Kiv. 3,14). Én va­gyok, tehát Isten egy része vagyok. Isten ugyanis nem más, mint maga az élet, ami pedig az én Igaz VALÓM.

(…) Az élet értelme tapasztalatokat gyűjteni, mely tapasztalatokból felismerések lesznek - ez az egyet­len, amit életemből magammal vihetek.

Az a feladatom, hogy amit megtanultam, azt megéljem. Nem holt tudást kell gyűjtögetni, ha­nem tudatomat tágítani, egyre szélesebbé és széle­sebbé, mígnem mindent átfogóvá válok. Az ember spirituális, mentális, emocionális és fizikai termé­szetét egyetlen harmonikus egységgé kell összeol­vasztanom, és ebből az egységből kiindulva csele­kednem a Teremtéssel összhangban.

Az élet értelméhez tartozik az is, hogy tanuljak, hogy taníthassak, és ezáltal a hozzám közel állók­nak segítségére legyek.

A sors nem más, mint ilyen-létem tükörképe. Min­denki azt kapja a sorstól, amit ő maga előidézett. Teljesen mindegy azonban, hogy mit hoz elém a sors, hiszen minden az én tanulásomat szolgálja, minden segítségemre van, minden engem szolgál. Bármely percben megszabadulhatok a sors őrlő kerekétől, mihelyt elengedem saját akaratomat:

,, ..legyen meg az akaratod..." (Máté 6,10).

Önmagam szabadságában élni annyit jelent, mint szabad lenni, azaz terhektől és korlátoktól mente­sen élni, így játszani az életjátékot, mintha csak fel­fedezőút volna, kaland. Életem értelme az, hogy egyre inkább felfedezzem saját egyszeri és megis­mételhetetlen voltomat, és ezt meg is éljem.

Hogyan ismerem fel életem értelmét?

Meghatározott céllal és feladattal születtem a Föld­re. Beteljesülést csak akkor érhetek el, ha életfel­adatomat felismerem, elfogadom, és eleget teszek neki.

Életem értelmét úgy ismerhetem fel, ha a követ­kező kérdéseket megválaszolom:

  • Hová állított engem az élet és miért?
  • Milyen korszakba születtem bele és miért?
  • Mely országba születtem és miért?
  • Milyen családba születtem és miért?
  • Milyen barátokkal hozott össze az élet?
  • Milyen körülmények között élek és miért?
  • Milyen körülmények között kellene élnem?
  • Mit tegyek, hogy ezt elérjem?
  • Milyen krízisek - nehézségek közé sodort az élet?
  • Hogyan „korrepetál" engem a sors: tanítások, be­tegségek, szenvedés, sorscsapás?
  • Mi az igazi problémám?
  • Mit akar általa megteremteni az élet?
  • Mi az értelme?
  • Milyen következtetéseket vontam le belőle?
  • Milyen következtetéseket kellene levonnom?
  • Hogyan tudom a pillanatot értelmesen betölteni?
  • Hogy legyőzzem múltam?
  • Hogy optimálisan megformáljam a jelent?
  • Hogy a jövőben a ,kívánt végállapotot" elérjem?
  • Mi az álmom?
  • Milyen szerepet játszanék el szívesen az életben?
  • Milyen helyzetben érezném magam legjobban?
  • Milyen a „kívánság-önéletrajzom"?
  • Mit kell tennem, hogy életemből mestermű legyen?
  • Mit tenne egy mester - Buddha, Jézus - az én helyzetemben?
  • Tulajdonképpen mi akadályoz meg abban, hogy ugyanezt tegyem?
  • Mikor állok készen arra, hogy azt tegyem, ami szükséges?

(…) Életed egyszerű és egyedülálló dallam, melyet te magad játszol az élet hangszerén. Anyád, apád, testvéreid és barátaid valamennyien saját dallamu­kat próbálják eljátszani a te életed hangszerén. Ám ez a te életed, amiért te vagy felelős. Teljesen mindegy, milyen dallamot játszol, vagy engedsz ját­szani rajta, a következményeket egyedül és kizáró­lag te viseled.

Fogj hát hozzá, hogy meghatározd életed egyszeri és megismételhetetlen dallamát. Ha egyszer netán hamis hangot ütsz meg, gondolj arra, hogy egyet­len ember sincs, aki hibátlanul játszana. Ám tanulj a hibádból, hogy dallamod egyre tisztábban cseng­jen, az a dallam, amely neked egészséget, szerete­tet, harmóniát és örömet szerez.

 

/Részlet Kurt Tepperwein: A szellemi törvények című művéből/