EVP – Síron túli kommunikáció

EVP – Síron túli kommunikáció

Az EVP (Electronic Voice Phenomena), olyan hangokat, beszédfoszlányokat jelent, melyek elektronikus felvételeken jelennek meg véletlenszerűen. Köznapi néven fehér zajként ismerhetjük ezt a jelenséget. A szkeptikusok az EVP-t egyszerű háttérzajnak, vagy szándékosan manipulált felvételnek titulálják. Vannak olyanok is, akik szófoszlányokat, mondatokat vélnek felfedezni a háttérből és a hang forrását is felismerik. Meggyőződésük, hogy elhunyt szeretteik kommunikálnak így velük.

Szerte a világban, több milliárd videó- és audiofelvevő működik az otthonokban, közintézményekben, melyek akár portálok lehetnek jelen világunk és a túlvilág között. Az EVP felvételek nagy részéről később bebizonyosodik, hogy hamisítvány, melyet szenzációhajhász céllal készítettek, de számtalan hitelesített felvétel is létezik.

A hangok sokszor torzak, halkak, ezért szükség van az elemzésükhöz speciális készülékekre, melyek segítik a hangok kiemelését, élesítését, a környező zajok csökkentését. A felvételek hátborzongatók. A hangok forrásai gyakran monoton, érzelemmentes módon beszélnek, kiabálnak vagy éppen egy-egy szót ismételgetnek. Előfordul az is, hogy egy felvételen nem csak egy, hanem kettő vagy több hang is hallható.

Szellemgép

Thomas Edison, a briliáns feltaláló elme is vonzódott a paranormális jelenségekhez. 1920-ban, az Amerikai Magazin számára egy interjúban azt mondta: „Egy olyan eszköz megépítésén dolgozom, amely lehetővé tenné számunkra kommunikálni az eltávozott személyiségekkel.”

Ez volt a szellemdoboz, mely képes lett volna a túlvilági zajok rögzítésére. Ám a gép nem került a nyilvánosság elé, sőt a tervrajzainak is nyoma veszett. Kételkedésre ad okot, hogy a gép valóban megépült-e. Annyi bizonyos, hogy Edison szavai tucatnyi embert tüzeltek fel és vittek spirituális irányba.

Madárhangok és szellemek

Egy svéd pszichológus, Friedrich Jürgenson 1959-ben madárhangokat vett magnóra. Visszahallgatva a felvételt észrevette, hogy a madárcsicsergés közé szokatlan hangok is vegyülnek. Halott apja és fiatalon elvesztett felesége suttogását ismerte fel.

Jürgenson felvételeinek hatására a lett író, Konstantin Raudive is fellelkesült. Elkezdett kommunikációs céllal felvételeket rögzíteni, tudatosan kereste a kapcsolatot a túlvilággal. Több mint százezer olyan felvételt készített, melyeken másvilági hangok hallhatók. Ezzel szerette volna bizonyítani, hogy szellemek léteznek és van élet a halál után.

Raudive elhunyta után maga is kapcsolatba lépett a követőivel, két luxemburgi pszichiáter fedezte fel az üzenetét, egy rádióadás hallgatása közben.

Az energia nem tűnik el

Halálunk után az energia, mely éltetett bennünket nem tűnik el, csak átalakul. Az elhunyt szeretteink a közelünkben vannak, hisz a halál csak átmenet, egyik létformából egy másikba.

Ha megnézzük az ősi kultúrákat, láthatjuk, hogy alapigazságnak számított a lélek halhatatlansága. Szertartásokkal segítették az elhunyt lelkét a másvilágra jutni és tudták, hogy a lélek újra leszületik majd a földre. Ahogy az idő múlásával és a technika fejlődésével a szellem egyre jobban az anyagba merült, eltávolodtunk ettől a tudástól. Megjelent a halálfélelem, és az „egyszer élünk” hite.

Ha nehezen engednek el valakit a szerettei, akkor itt ragadhat, de ez történik akkor is, ha hirtelen, tragikus módon halt meg az illető és nem jön rá, hogy már nem él. Ilyenkor az elhunyt lélek ugyanúgy viselkedik, mintha élne, hazamegy, beszélni próbál a családtagjaihoz, és nem érti, miért nem válaszolnak neki. Megkísérel jelet adni magáról tárgyak mozgatásával, zajkeltéssel vagy épp hangüzenettel.

A hangok jelentősége

Azon túl, hogy segíthetünk elhunyt szeretteinknek továbblépni, a túlvilági hangok kutatásának egyik nagy jelentősége, hogy csökkenti az emberekben a halálfélelmet. A haláltól való félelem, az ismeretlentől való félelemből gyökerezik. Attól félünk, hogy megsemmisülünk és aztán nincs tovább. A hiteles felvételek azonban azt üzenik, hogy van élet az élet után.