Gurdjieff – Az enneagram atyja

G. I. Gurdjieff – Az enneagram atyja

Gurdjieff egy olyan nagy misztikus volt, aki az ősi egyiptomi tudást élesztette ujjá. Azt az ösztönös, belső tudást önmagunkról, mely az ipari forradalommal, a technika fejlődésével teljesen kihalt az emberiségből.

Georg Ivanovits Gurdjieff 1877-ben Kars tartományban született, és az orosz ortodox vallás befolyása alatt nevelkedett. Fiatal korától kezdve kereste a választ arra a kérdésre: mi az emberi élet értelme? Húsz éven át járta Tibet, Egyiptom, India misztikus helyeit és óriási információáradatra tett szert.

Nyilvános tanításait 1912 körül kezdte meg Moszkvában. A forradalom után arra kényszerült, hogy elhagyja hazáját. Franciaországban, Párizs mellett telepedett le 1922-ben. Az ázsiai kolostorokban megszerzett tudást továbbadta párizsi tanítványainak. Tanításaiban fontos szerepe volt a szakrális táncoknak.

1924-ben súlyos autóbalesetet szenvedett, melyből testileg nem tudott teljesen felépülni. Ekkor elhatározta, hogy azt a rengeteg tudást, ami a fejében van, papírra veti, és írott örökségként a tanítványaira hagyja. Élete további éveit Párizsban töltötte, itt halt meg 1949-ben.

A Fő Jellemvonás – Az enneagram

Gurdjieff szerint, minden embernek van egy fő jellemvonása, mely az összes többi tulajdonság gyökere, azonban az emberek nem látják megfelelően a fő jellemvonásukat. Ennek fényében nehéz a többi jellembeli tulajdonságon uralkodni. Mechanikus impulzusoknak, külső hatásoknak engedelmeskedünk, egészen addig, míg a környezetünk föl nem nyitja a szemünket arra, milyenek vagyunk valójában.

Az enneagram egy olyan pszichológiai megközelítésű rendszer, amely 9 különböző személyiségtípust mutat be, és azt ahogyan ezek a személyiségtípusok a világot látják. Felfedi, hogy milyenek vagyunk, és azt is, hogy merre tudunk tovább fejlődni. Képet kaphatunk arról, hogy az ösztönös reakcióink hogyan gátolnak bennünket abban, hogy sikereket érjünk el.

„Minden ember jellemében van egy bizonyos központi jellemvonás. Ez olyan, mint egy tengely, ami körül az egész „hamis személyiség” forog. (…) Senki sem tudja a saját fő hibáját és jellemvonását magától felfedezni. Ez egy törvény. A mesternek kell a tanítvány fő jellemvonására rámutatnia.”

A cél a hiba tanulmányozása és az ellene való küzdés. Az embernek meg kell győződnie saját tehetetlenségéről és kicsinységéről ahhoz, hogy készen legyen a változás nehezebb szakaszaira. A legfontosabb az önismeret, a lét mélységének megismerése.

Az enneagram kilenc személyiségtípusának gyengeségei

  1. Harag – Érzelmileg támadó, vagyis harcias reakció az észlelt veszedelemre.
  2. Kevélység – Nemes egoizmus. A fény angyalának álcázott démon.
  3. Hamisság – Félelemből fakadó szándékos nem-egyezés a gondolat, az érzelem, a szó és a tett között.
  4. Irigység – Fájdalmas másságérzés, amely vágyakozáshoz és hiányérzethez vezet.
  5. Fösvénység – Hiányérzetből fakadó vonakodás attól, hogy az egyén bármit, amit birtokol, elengedjen. Az az állapot, amikor valakit a birtokvágya birtokol.
  6. Félelem – Érzelmi menekülés, amely az észlelt veszedelemre adott válasz.
  7. Torkosság – Élvezetes élmények utáni éhség, mint az észlelt veszedelemtől való menekülés eszköze.
  8. Bujaság – Az uralkodás és az irányítás vágyából fakadó túlzott mértékű kívánás, amely a sebezhetőség érzéséből fakad.
  9. Restség – Az összpontosítás és a revitalizáció lényeges feladatának elhanyagolása. Önzsibbasztás és önmagunk elfelejtése.

Az isteni kegyelem által a kilenc személyiségtípus a gyengeségeket a következő erényekké fejlesztheti ki

  1. Benső béke – Az isteni szándék elfogadása.
  2. Alázat – Annak tudata, hogy kegyelem által létezünk.
  3. Egyenesség – A gondolatok, az érzések és a tettek egyezése, ami azon hit eredménye, hogy az ember erőfeszítése az isteni akarat tükröződése.
  4. Egyensúly és állandóság - Tudatállapot, amely a mindenben jelenlévő isteni észleléséből fakad.
  5. Lelki szabadság – Azon képességünk, hogy az életet a maga teljességében megtapasztaljuk, s közben semmit sem akarunk megtartani belőle.
  6. Bátorság – A nehézségek idején is kitartó cselekedet, amely abból a tudatból fakad, hogy az ember legbensőbb szellemi valósága sérthetetlen.
  7. Elkötelezettség – Egy cselekménysor melletti állhatatos kitartás, magasabb célok elérése végett.
  8. Megadás – Elengedni, és Istent beengedni.
  9. Céltudatos cselekvés – Önismeretből fakadó cselekvés.

Az álmodás tudatosítása

Gurdjieff szerint az életünk nagy részében csak álmodunk. Bár szemeink nyitva vannak, mi mégis átálmodjuk az éveket, nem élünk tudatosan, inkább csak mechanikusan. A nevéhez köthető gyakorlati módszert az álmodás tudatosítására, már a szúfi bölcsek is alkalmazták. A módszer lényege: az embernek nem kell gondolnia semmit a világról, csak gyakran kell figyelmeztetnie magát arra, hogy ő az aki létezik.

Az én értelmezésemben ez azt jelenti, hogy tudatosítanom kell magamban, hogy én vagyok az, aki a körülöttem létező világot alakítom. Ha minden cselekedetemben ott leszek és nem csak automatikusan teszem a „dolgom”, hanem figyelek is, - ahogy mondani szokás, nem csak nézek, hanem látok is - akkor rányílik a szemem egy másfajta valóságra. Másképp fogom érzékelni a világot, az embereket, a kapcsolataimat. Tudatosan tudok élni és önmagamra ébredni.

Szakrális tánc

A Gurdjieff és tanítványai által létrehozott szakrális tánc, olyan szimbolikus mozgásformákból áll, melyek ősi misztikus információkat, vallási ideákat hordoznak magukban. Összehangolják a testet a szellemmel és elvezetnek az ősi tudás felismeréséhez. Ebben a táncban nem a látvány a lényeg, hanem a mozgás, a test és a kidolgozott zene különös összefonódása és az ennek kapcsán felmerülő érzetek, felismerések.

Szerte a világon tucatnyi Gurdjieff-csoport működik. Többek között hazánkban is vannak ilyen csoportok, a legnagyobb netes keresőben rá is lehet lelni az elérhetőségeikre. Egy budapesti csoport tagjai heti rendszerességgel összejönnek, táncolnak, ismerkednek, fejlődnek.

 

Felhasznált irodalom: P. D. Ouspensky: Egy ismeretlen tanítás töredékei - Hollán László, Péterfalvi Mihály, Püski István és Vörös Zsolt fordításában, Püski - Új Ág, Budapest, 1995