Látszat valóság

Látszat valóság

Amikor egy lélek a Földre születik, még ismeri az igazságot, kapcsolatban van Istennel és a túlvilággal. Már pici babaként elkezdőik a nevelése, nem akkor kap enni, amikor éhes, nem akkor veszik ölbe, amikor igazán szüksége van rá, hanem amikor a szülő úgy ítéli meg, hogy itt az ideje. A kicsiny lélek mindenféle trükköket kitalál, amivel felhívhatja magára a figyelmet, a leghatásosabb ezek közül a sírás. Ez a sírás rossz esetben egy életen át folytatódik.

Az iskolapadban már egészen korán elfojtják a kicsiny lélekben a természetes kíváncsiságot, az eredetiséget, a szabad gondolkodást. Mire 13-18 év alatt elvégzi iskoláit, addigra teljesen megnyomorodik a lelke. Ez a lelki nyomor a társadalom számára kifejezetten jó, hiszen az ilyen ember nem lázad, belesimul a környezetébe, az elvárásokba. Elfoglalja a pénz utáni hajsza, a nemi vágy és ezt az állapotot a média is erősíti.

A lélek elfelejti, milyen útravalóval érkezett, hogy mi az igazság, mi a fontos. A lélek- és a földi lét értékrendje fényévnyi távolságra kerül egymástól. A földi értékrend szerint az ember akkor értékes, ha sok pénze van, drága háza és autója van, ha sok a befolyásos ismerőse, a legújabb divat szerint öltözködik. A lélek számára azonban az értékes, aki segít másokon, aki nem nézi le és nem alázza meg embertársait és legfontosabb számára a szeretet.

Látszat világ

Nézzük a tévéhíradót és nem tudjuk eldönteni, hogy vajon igaz-e amit mondanak. A bulvárlapok cikkeit olvasva nem tudjuk eldönteni, mennyi az írás valóságtartalma. Manipulált információkból épül fel a világ. Mindenki ezekből épít egy légvárat magának. Ha a másik embernek azonos légvára van, azzal egy húron pendülünk, ha nem, akkor a torkának esünk, védve a mi vélt valóságunkat. Mindezt nehéz észrevenni, mert megszoktuk.

Sok ember számára már nem is lényeges az eszme, az a fontos, hogy lehet gyűlölködni. Nézzünk meg egy internetes hírportálon megjelent, bármilyen hírt, majd az alatta lévő kommenteket. Már nem is a témáról vitáznak a cikk alatt, hanem egymás felmenőit szidják. Pedig volt egy ember, Jézusnak hívták, aki azt mondta: „ Tükör által homályban láttok.”

A megoldás bennünk van

Minden erőrendszernek két oldala van, egy jobb és egy bal, önmagában egyik sem létezik. Ha az egyik oldal szélsőségessé válik, a másik is az lesz. Ha feljebb szeretnénk emelkedni, ne higgyünk senkinek, csak önmagunknak! Legbelül van egy mércénk, a lélek, mely sok élet tapasztalatával rendelkezik.

A legfontosabb, hogy magunkra és a családunkra koncentráljunk, majd a lakóközösségünkre és a világra. Halljuk meg egymás szavát! Aki nem szereti magát és a családját, az hogyan akarja szeretni az emberiséget?

A lélek, vagyis Tenmagunk a legbölcsebb önvalónk. Képesek vagyunk vele beszélgetni, de eléggé tudni kell elcsendesedni ahhoz, hogy meghalljuk a szavát. Ha már felismertük a másikban a „testvért”, ne engedjük el a kezét. Emlékezzünk arra, hogy honnan jöttünk és hová tartunk. Nem mások teszik tönkre az életünket, hanem mi magunk, de rendbe is tudjuk hozni azt. Miután mind egy helyről, a középpontból érkeztünk és egyazon helyre távozunk, nincs semmi értelme köztünk a gyűlölködésnek, az irigységnek, mert csak magunknak ártunk vele.

 

Felhasznált irodalom: Színia Bodnár Erika: Egy mindenkiért, mindenki egyért!