Mágikus ősi magyar házak

Mágikus ősi magyar házak

Furcsa korban élünk. Tudjuk, mi történik a föld másik oldalán, például Amerikában, de fogalmunk sincsen arról, mi történik a saját utcánkban. Ismerjük a kabbalát, a tarot kártyát, a buddhizmust, de nem ismerjük a saját, magyar hagyományainkat. Ruháinkon a nyugati feliratokat, jelképeket használjuk, de fogalmunk sincs, a magyar jelképekről. Ha házat akarunk építeni, tanulmányozzuk a feng shuit, de nem gondolunk arra, hogy a magyar építészeti hagyományoknak utánajárjunk.

A házaknak lelkük van. Az amerikai házaknak amerikai lelkük, a német házaknak német lelkük, a kínai házaknak kínai lelkük, a magyar házaknak magyar lelkük van. Minden ház, egy megvalósult gondolat, teremtés eredménye. A ház nem csupán tégla, fa és cserép, hanem az ember testének folytatása.

Ősi magyar hitrendszer és térrendezés

A magyar térrendezésnek évezredek óta léteznek hagyományai, melyek mélyen jelen vannak a tudatunkban, születésünktől fogva. Őseink tudták, hogyan építkezzenek úgy, hogy az építményeik a hitüket tükrözzék. Az ősmagyarok szent égtája a kelet volt, színe a fehér, állata a ló.

A Világegyetemet a magyar ősvallás egy égig érő fának jeleníti meg. Az égig érő fa törzse a világ tengelye, a fa koronáján helyezkednek el a bolygók. A magyar jelképrendszer a hármasságon alapul. A két fő erő a Kozmikus Tűz vagy Apa és a Kozmikus Víz vagy Anya. Amikor ez a két erő egyesül, megszületik a harmadik erő, a Kozmikus Fény vagy Gyermek. Ez a három erő alkotja a Világegyetemet – Három a magyar igazság.

Az anya jele az x, az apa jele a +, a gyermek jele egy kör, közepén egy ponttal. Ezeket egy szimbólumba sűrítve egy nyolcküllőjű kereket kapunk.

A jurtákban a kört a kemence vagy a füstelvezető nyílás képviselte, a négyzetet pedig a középen elhelyezett tűzhely. Később őseink a házaikat földből építették, mely magát az életet szimbolizálta.

A magyar ház alaprajzát a Világegyetem három alapeleméből létrejött pont jelképezte. A pontnak nincs kiterjedése, de van vetülete. Ahhoz, hogy élni tudjunk benne, a pontot ki kell terjeszteni. A pontból fölfelé és lefelé gondolatban kivetítünk még két pontot és ezeket összekötjük egymással, kapunk egy szárat vagy szálat, mely az SZ hang jele a rovásírásban. A következő lépésben a szárra merőlegesen is létrehozunk két pontot és ezeket összekötve egy vízszintes vonalat kapunk, mely az R hangunk jelképe. Ha az egyenlő szárú kereszt hangjait összeolvassuk, megkapjuk a SZER szót. (A rovásírásban automatikusan e-vel olvassuk össze a mássalhangzókat, ha nincs jelölve más magánhangzó.)

Következő lépésben a négy pontot összekötjük egymással, ezzel kialakul a K hang jelképe. Összeolvasva a SZERK szót kapjuk. Ezek után még két irányba megismételjük az első lépést, újra alkotunk egy szárat, majd az újabb két pontot kötjük össze a többivel és kialakul egy tengely. A művelet hangjait összeolvasva a SZERKESZET szót kapjuk. A SZERKESZET egy oktaéder, mely hat csúcsponttal és egy középponttal rendelkezik, vagyis maga a tér. A magyar hát szerkezete tehát maga a SZERKESZET. A régi magyar házak eredetileg egy nagy térből álltak. A házak közepén volt egy oszlop, melyet Boldogasszony fájának neveztek. A magyar hát a téridő jelképe.

A ház az élő ember

A magyar hagyomány a házat egy élő embernek tekintette. A bejárati ajtó a szája, az ablakok a szemei. Szavainkban élnek ennek a gondolkodásnak a nyomai: homlokzat, ablakszem, fülke, szemöldökfa, lábazat.

A ház bejáratát keletre tájolták. A ház közepén volt a tűzhely, a tűzhely mögött, szemben a bejárattal ült a családfő. A ház egész jobb oldala férfi oldalnak számított. A családfő bal oldalára került a háziasszony, vagy a női vendégek. A háziasszony háta mögött állították fel az ágyat.

A háromosztatú ház

Az egyterű ház a terek elválasztásával felvette a század eleji parasztházak formáját. A háromosztatú ház három helyiségből állt ugyan, de eleinte a helyiségek külön bejárattal rendelkeztek. Egy tető alá, több házat építettek egymás mellé. A fő helyiséget, a legnagyobb szobát első háznak hívták, a középső volt a konyha, a legkisebb helység volt a kisebb ház.

Az Atyaisten ereje az alkotó, teremtő férfi erő jelképe volt az első szoba, a mennyezet, a padlás és a boltívek. Őseink az első szobában fogadták a vendégeket, itt terítették meg ünnepkor a családi asztalt, itt született a gyermek, itt ravatalozták fel a halottat.

A fiúisten, a lélek jelképe volt a ház közepe. Itt állt a kemence, melyben állandóan égett a tűz.

Az Anyaisten, a befogadó női test jelképe volt a hátsó szoba és a pince. A hátsó szobában aludtak a nők és a gyerekek, itt tárolták a napi élelmiszert.

A jelképek ereje

A régi magyar házak berendezésében a jelképek nagyon fontos szerepet játszottak. Szinte minden használati tárgyat díszítettek velük a fakaparótól a fakanálig. A kapuk, a kerítések, a ház tornáca, a bútorok faragásokkal voltak teli. Őseink díszítésre legtöbbször a magyar rovásírás jeleit használták, melyek összevonhatók egymással, így egy ligatúra, összetett jel keletkezik. Ilyen összetett jel például a tulipán.

A matyó rózsa ősi magyar jelkép, a lélek szimbóluma. A Nap a Fiúisten jelképe, a nyolcágú csillag szintén a léleké. A szív az isteni szikra, a Hold az Anyaisten szimbóluma.

Őseink életük minden percét Istennel egységben élték. Naponta áldást kértek az otthonukra, a rájuk bízott emberekre, az állatokra és növényekre, a munkájukra. Berendezési tárgyaik „olvashatóak” voltak és sokkal mélyebb jelentést hordoztak, mint az mai fejjel gondolnánk. Manapság a láda tárolóeszköz a szék meg ülőalkalmatosság, régen ezek a berendezések sokkal többet jelentettek. A Teremtőbe vetett hit olyan erő, mely az anyag fölött áll, és bármilyen anyagot képes megszentelni, átalakítani. 

 

Felhasznált irodalom: Színia Bodnár Erika: A magyar ház mágikus titka, Püski Masszi Könyvesház