Ne harcolj a világgal!

Ne harcolj a világgal!

Ha lelki békét szeretnél, ne címkézd fel a körülötted zajló dolgokat „jónak” vagy „rossznak”. Ne töltsd azzal az egész életedet, hogy az eseményeket elemezgeted.  

Óriási energiákat emészt fel mindenben és mindenkiben a rosszat keresni. Amíg kritizálsz, nem kell a saját életeddel szembenézned, ellenben addig nem is fogsz cselekedni, csak agonizálni. Az összes energiádat az önsajnálatra és az önigazolásokra pazarolod.

Amíg meg vagy róla győződve, hogy minden, amibe belevágsz rosszul fog elsülni, így is lesz. Amint megváltoztatod a nézőpontodat, a dolgok változni kezdenek és jönnek a sikerélmények. Az életben semmi sem történik véletlenül, minden úgy jó, ahogy van. A Világ olyan amilyen. Senki és semmi nem tökéletes, de épp ettől érdekes.

Aggodalmainkat a fejünkben létező szabályok irányítják. Amint elvetünk belőlük néhányat, már nem bosszankodunk annyit. A túlzó elvárásoknak semmi értelmük sincsen, hiszen az időjárást, mások gondolatait, cselekedeteit nem tudjuk kontrollálni. Egyedüli dolog, ami felett befolyásunk van, a saját gondolataink. Gondolataid hatással vannak az érzéseidre, az érzéseid hatással vannak a tetteidre, a tetteid következményei hatással vannak a kedélyedre és a pozitív kisugárzásoddal jobbítod a körülötted lévő világot.

Ismered a szegény ember történetét, akinek megszökött a lova?

Élj úgy, mint ő! Nem nyilvánított egyetlen eseményt sem jónak vagy rossznak, csak megélte azokat és tanult belőlük.

Élt valaha egy szegény ember. Volt neki egy fia és egy lova. Egy napon eltűnt a szegény földműves lova. A szomszédai sopánkodva mondták neki: „Micsoda balszerencse, hogy megszökött a lovad!”  Az öreg földműves így válaszolt: „Ki tudja, hogy ez jószerencse vagy balszerencse.” A szomszédok rávágták: „Csakis balszerencse lehet!”

Egy hét múlva visszatért a földműves lova, és még húsz vadló követte. Jöttek a szomszédai, hogy együtt örüljenek: „Micsoda szerencse, hogy visszajött a lovad, és hozott még húsz másik lovat is!” Az öreg így válaszolt: „Ki tudja, hogy ez jószerencse vagy balszerencse.”

Eltelt egy nap. A földműves fia az egyik vadlovon lovagolt, a ló felbukott, és a fiú eltörte a lábát. Jöttek a szomszédok és így sopánkodtad: „Micsoda balszerencse!” A földműves így felelt: „Ki tudja, hogy ez jószerencse vagy balszerencse.” Néhány szomszéd mérgesen így szólt: „Hát persze, hogy balszerencse, te buta öreg bolond!”

Eltelt egy hét, és egy hadsereg vonult át a városon. Az összes egészséges, fiatal férfit besorozták, hogy távoli országokban csatázzanak. A földműves fiát mivel eltört a lába, hátrahagyták. A szomszédok ünnepelve mondták: „Mekkora szerencse, hogy a fiad hátramaradt!” A földműves így válaszolt: „Ki tudja…”

A lelki béke egyensúlyt jelent

A szeretet valaminek az ítélet nélküli megtapasztalása, mely lelki békéhez vezet. Az egyensúly eléréséhez az egészet kell megtapasztalni, és nem szabad fennakadni a részleteken.

Sajnos úgy növünk fel, hogy a küzdelemben hiszünk. Azt tanuljuk meg, hogy mindenért erőlködnünk kell. Az erőlködés ritkán hoz eredményt. Az elfogadás és a kitartó hit vezet célra. Hallgatnunk kell belső sugallatunkra és hagyni kell a dolgokat maguktól kibontakozni.

Amikor analizálod és szétmarcangolod a világegyetemet, a szerelmedet, a gyerekedet, a barátaidat, akkor eltávolodsz tőlük. Ha együttérző vagy, akkor látsz mindent és mindenkit egésznek. A világon minden mindennel összefügg. Az analízis ellentétje a szintézis. Tekints mindenre egy egységként!

 

Felhasznált irodalom: Andrew Matthews: Hallgass a szívedre! - Varázsládika Kiadó