Nincs elmúlás, csak átmenet

Nincs elmúlás, csak átmenet

Az emberek többségében mélyen él az a gondolat, hogy azoktól, akiket szeret, nem választhatja el semmi, a halál után is találkozni fognak valahol. Az elhunyt szerettünk teste csak egy ruha, a lélek ruhája, melyet születéskor felöltött, hogy kapcsolatba kerülhessen az élettel, majd halála pillanatában levett.

A fizikai testben töltött idő alatt egy kemény, tanulságos lelki fejlődési úton megyünk keresztül. Amikor levetjük földi ruhánkat, megszabadulunk a fizikai kínoktól és gondoktól. De hová megyünk eztán? A felhők közé? Az égbolt fölé? Nem. A túlvilág körülöttünk létezik.

Számtalan tudományos kutatás bizonyította, hogy létezik egy asztrális világ, mely egy finomabb anyagú térben épül fel és körülveszi fizikai világunkat. A lélek egy gondolkodó, érző én, aki a halála után még elevenebben érez. Úgy is mondhatnánk, hogy isten lehelete. A halál után tapasztalataink megtisztulnak, átlátjuk mi miért történt velünk és megértjük az életünk értelmét.

A halál kapuján túl

Nagyon sok orvos, pszichológus és tudós kutatta a halál közeli élményeket. A legismertebb közülük talán Raymond A. Moody, amerikai filozófia professzor. Több ezer halál közeli élményt meghallgatva feltárta, hogy a lélek a halál kapuján átlépve találkozik elhunyt szeretteivel.

Testünket az alvások során is elhagyjuk, de aztán visszatérünk belé, a halál tulajdonképpen olyan, mintha utoljára aludnánk és nem ébrednénk fel. A haláltusa csak az izmok működése, ám a haldokló már nem ezzel, hanem emlékeinek felidézésével van elfoglalva. Sok visszatérő állította, hogy a halál pillanatában minden fájdalma megszűnt.

A halált követő tudattalanság időszaka általában nem túl hosszú, bár személyes tényezőktől függ. Általánosságban harminchat óra. A túlvilágot nehéz földi fogalmakkal és jelzőkkel illetni. Felerősödnek az érzések, mások szeretete, a szépség, az igazság, de megszűnnek a testi örömök, mint a szexualitás, evés-ivás, anyagi örömök. A lélekre nem hat a meleg vagy a hideg, ám a gondolat és érzés igen. Más az idő és a tér érzékelése is, a lélek képes gondolatával azonnal teremteni, amit képzel azonnal előtte terem. Ruhát is visel a lélek, házat is láthat maga körül, de ezek nem valóságos anyagokból vannak, hanem a képzelet szövi köré. A túlvilágon a gondolat és a vágy a leghatalmasabb teremtő erő. A lélek anyagát nem befolyásolja a fáradtság, a betegség, az idő múlása ismeretlen számára. Abban a formában és életkorban nyilvánul meg, melyben életében a legjobban érezte magát.

Menny és pokol

Mindenki a maga valóságát teremti meg. Aki gonosz volt és rossz körülmények között, boldogtalanul élt, az a túlvilágra is elviszi ezeket az érzéseket. Bűnei és sötét gondolatai ott is sötét világot alkotnak körülötte, de a földön érte elmondott imák, a felé küldött kedves gondolatok, a megbocsátás energiája eljut hozzá és szépen lebontja a körülötte lévő poklot. A mennyet és a poklot is tehát magunknak teremtjük odaát. A mennyország határtalan szeretetet és kiterjesztést, a pokol elszigetelődést jelent. Minél gazdagabb lelkében egy ember, halála után annál csodálatosabb és változatosabb létet tapasztalhat meg.

A mennyországnak négy kapuja van. Ez azt jelenti, hogy életünk során négy magot vetünk el. Van persze olyan ember, aki csak egyet vagy kettőt.

Az első mag, a rokonok és barátok szeretetének magja. Nem birtokló szereteté, hanem az önzetlen, feltétel nélküli szereteté. Ha így éltünk, így éreztünk családtagjaink és barátaink iránt, a túlvilágon ezekkel a szeretteinkkel körülvéve találjuk magunkat. Ha valaki fizikai testben van még közülük, szelleme akkor is ott lesz. A túlvilágon nincs szükség szavakra, mindenki érzi a másik lélekből áradó szeretetet és mindenki egy.

A második mag az Isten szeretetének magja. A földi létben bárkit is tekintettünk Istenünknek, vezetőnknek, az iránta érzett áhítat lehetővé teszi vele a túlvilági kapcsolatot. Mi építjük fel az isteni formát és kapcsolatot.

A harmadik mag az emberszeretet magja. Egy olyan ember, aki életében másokon segített és teljes szívből fordult embertársai felé, a másvilágon kapcsolatba kerülhet az emberiség legnagyobb szolgálóival, a felszabadult, tökéletessé vált lelkekkel. Azokkal, akik régen emberek voltak, de már elhagyták a világ iskoláját, ám a földi sík közelében maradtak, hogy segítsék fiatalabb lélektestvéreiket.

A negyedik mag az igazság és a szépség szeretetének magja. Ez jellemzi a művészt, a bölcset, a filozófust, a tudóst, aki az igazságot és a szépséget kutatja. A mennyországban akadálytalanul látja az univerzum törvényeinek működését és amikor újra leszületik, ebből a látomásból sokat hoz magával, hogy ismét az igazságot és szépséget keresse az életben.

Fejlődésünk életről életre

Így fejlődünk, növekszünk szeretetben, képességekben, szellemiségben életről életre. Egyetlen élet sem hiábavaló, akármilyen borzasztó vagy nehéz is. Mindenből tanulhatunk és taníthatunk másokat. A túlvilágon töltött időtlen idő után a lét iránti szomjúságunk visszahoz bennünket a földre. Mielőtt visszatérünk, elénk tárul eljövendő életünk képe. Sohasem egyedül térünk vissza, jönnek barátok, szerelmek, számunkra kedves emberek. Újra és újra találkozunk velük, csak más-más formában.  Minden alkalommal megleljük őket, és megtanuljuk őket még jobban szeretni. Ez a legfontosabb feladatunk, hogy valóban szeressünk. A szeretet örök. A világ színpadán rengeteg szerepet játszunk el életeink során.

Az emberek többsége retteg a haláltól, ám fontos tudnunk, hogy a halál nem egy végállomás, hanem egy másik élet kapuja. Mindenkinek meg kell halnia, hogy élményeinket feldolgozhassuk, fájdalmainkra enyhülést kapjunk.

 

Felhasznált irodalom: Clara M Codd: Nincs halál, Magyar Teozófiai Társulat