Szimbólumok, mint dimenziókapuk

Szimbólumok, mint dimenziókapuk

A szimbolikus tudattartalmak a legjobban akkor érzékelhetőek, amikor alszunk.Az álmainkban előforduló szimbólumok olyan eseményekhez vezetnek el bennünket, amelyekre nem emlékszünk. Olyan problémákat jeleznek, amelyeket meg kell próbálnunk megoldani ebben az életünkben.

Az esemény egyes momentumai álmunkban, leegyszerűsített módon, szimbólumok formájában jelentkeznek. A szimbólumok kapuk olyan emlékekhez, amelyeket még nem értettünk meg.

Nem mindig emlékszünk az álmainkra, de ha maradnak emlékfoszlányaink, ezek mentén elindulhatunk és kideríthetjük, milyen problémákat jeleznek a mostani életünkben. Vallom, hogy a szimbólumok a tudatalattiban akkor is dolgoznak, ha nem emlékszünk rá, de hatékonyabb egy probléma megoldása akkor, ha az tudati szintre emelkedik.

Kiváló példa a szimbólumokon keresztül nyíló előző életekre történő visszaemlékezésre Arthur király legendája. Arthur király mindig akkor születik meg, amikor Angliának szüksége van rá. Új életeiben nem tud arról, hogy ki ő és miért jött a világra, de amint kezébe adják kardját, az Excaliburt és elolvassa a rajta levő rúna feliratot, emlékezni kezd, a fátyol fellebben.

Gyakran vannak visszatérő álmaink, ezek sokszor valamely előző életbeli esemény hosszú láncolatát mutatják és azt jelzik, hogy éppen a mostani élet hivatott ezeknek a problémáknak a megoldására. Aki meditációs gyakorlatot folytat, ébrenléti állapotban is fel tud fedezni előző életekbe visszavezető szimbólumokat.

Karmazár

A szimbólumok beleillenek az idő kapuján lévő zárba. Aki tudja ezeket nyitni, vissza tud előző életeire. Az előző életek ismeretében is azonban nagyon sok dolog csak formálisan magyarázható. Például, ha valaki az előző életében nagyon szép nő volt, és szépségét arra használta fel, hogy másokat csáberejével kihasználjon, az ebben az életében csúnya lesz, hogy megtanuljon szépsége nélkül boldogulni.

A kozmikus szintekre a karmazár dimenziókapuja vezet ki, amely alapvető emberi fogalmakkal áll összefüggésben. Ha átmegyünk rajta, megértjük a fogalmat teljes valójában.

Meglátunk valakit, aki ismerősnek tűnik, de nem tudjuk honnan. Először megpróbáljuk elemezni arcát, az öltözködését, keressük, hogy mi benne a szimpatikus, mi nem. Ha alaposabban megfigyeljük és azonosítjuk a hozzá kapcsolódó érzéseinket, rájövünk, hol láttuk először. Minél több szimbólumot veszünk figyelembe, annál több érzés keletkezik bennünk, és annál többre tudunk visszaemlékezni.

Ha nincs minden szimbolikus elem jelen, egy adott eseményre nem tudunk teljesen visszaemlékezni, csak annak egy adott részére. Ha nem tapasztaltunk meg eddigi életeink folyamán elegendő élményt, hiányoznak bizonyos érzésekhez tartozó reakciók, ezeket logikai alapon pótoljuk. Ahogy a tudat fejlődik, egyre több érzést tud megkülönböztetni. A fejlettség egy adott fokán az illető látnokká válik: ismeretlen szituációban szimbólumokból érzések keletkeznek benne, az érzések hirtelen filmszerűen eseményekké állnak össze. Például megtekinti valakinek a fényképét, és megmondja, ki ő és mi a sorsa.

Fejlődési spirál

A karma törvénye szerint addig ismétlődik minden problémánk, amíg azt meg nem oldjuk. Amíg nem oldottuk meg, nem tudunk kikerülni az ördögi körből. A kilépés valamilyen felismerést, helyes döntést, tanulást, fejlődést igényel. A hétköznapi ember gyakrabban beszél döntésről, mint ahányszor valódi döntést hoz. A tanult, rutinszerű cselekvéseink valójában nem hordoznak magukban döntéseket.

Sodródás, döntés, fejlődés. Ezekből áll az életünk. Arra, hogy döntés elé kerüljünk, várnunk kell, addig sodródunk. Ha jól döntöttünk, fejlődünk, ha nem, újra sodródunk. A fejlődés spirálvonal mentén történik: visszatérünk ugyanahhoz a szituációhoz, de már nem úgy viselkedünk, mint korábban.

A fejlődés felismeréseken alapszik, amely egye közelebb visz önmagunk megismeréséhez. A problémáink mind abból erednek, hogy nem ismerjük jól önmagunkat. Éppen ezért az önmegismerés a legfőbb cél.

Amit előző életünkben tettünk, visszaköszön

Ha valaki valamilyen erkölcsileg kifogásolható tettet hajt végre, az a következő életében egészségügyi problémaként üt vissza. Ha valaki például lopott előző életében, és ezért felakasztották, az elkövetett vétség a következő életében fulladásos betegségben köszönt vissza.

Ha egy-egy életben sikeresen megbirkózunk a megpróbáltatásokkal, a következő életben kedvező családi környezetbe, jó képességekkel születünk meg. Például, ha valaki előző inkarnációjában gyermekkorában szegénységben élt, sokat éhezett, mégis amije volt, azt megosztja testvéreivel, következő életében bőséges gyermekáldásban részesül .

Az elkövetett tetteinkért járó jutalom vagy büntetés tehát nem Istenség büntetése. Tetteink mi magunk vagyunk. A kapcsolataink alakulása teljes egészében csak felsőbb szinten értelmezhető. Például, ha valaki az egyik életében mostohán bánt lányával, most ő lesz kiszolgáltatva lányának, aki most éppen anyja.

Mindig minden pont azzá válik, amivé tesszük. Ez a Teremtés legfontosabb alapelve, melynek felelőségét előbb vagy utóbb mindannyiunknak vállalnia kell.

 

Felhasznált irodalom: M. Zoltán-A téridő kulcsa: A Tudat