Univerzális struktúrák – A mandalák

Univerzális struktúrák – A mandalák

Minden mandala egy Univerzum. Az egyből nő ki, egy középpontból. A pontban benne van minden, minden megvalósulási állapot lehetősége. A pont és a kör, az egy és a sok. A kicsiben benne foglaltatik az egész.

A naprendszerünk és a Földünk is egy mandala. Földünkön a hegységek ásványokból épülnek fel, az ásványkristályok mandalákat alkotnak. A tengerek vízcseppekből állnak, a vízcseppek is mandalák. Minden élő sejtekből épül föl, a sejtek szerkezete is manadalához hasonlít. Minden sejtnek van egy magja, egy középpontja és az azt körülvevő struktúrája.

A mandala szó szanszkrit eredetű, kört, korongot jelent. A mindennapjaink során számtalan mandalával találkozunk, olyanokkal, melyekről nem is hisszük, hogy azok. Gondoljunk csak a templomok rózsaablakaira, a falusi házak falára akasztott, ismétlődő mintákat ábrázoló festett cseréptányérokra, az autók, biciklik kerekeire, a madárfészek felépítésére, a pókhálóra vagy a nyíló rózsa szirmai által rajzolt képre.

A kör a tökéletesség, a szellemiség szimbóluma. A középpontból indul ki, kisugárzik egészen a külső körig, mely lezárja az egészet. A középpont az erőközpont, minden létező szülőhelye. A kiáramló energia, a struktúra összeköti a középpontot a külső körrel, majd a perifériáról visszatér a központba. A középpontban benne van az egész világ, ez a kezdet és a vég. Az Isten és a Világ.

Nomád és civilizált

Érdemes elgondolkodni azon, hogy bár civilizált embereknek valljuk magunkat, mégis elmentünk a lényeg mellett már évszázadok óta. A civilizáció magával hozta a periféria, a külsőségek hangsúlyozását. Állandóan kifelé prezentálunk, meg akarunk felelni a minket körülvevő embereknek, helyzeteknek.

Ha megfigyelünk egy világtól elzártan élő indián törzset, vagy a svájci hegyek megmaradt törzseit, számukra a középpont a lényeg. Szoros kapcsolatuk van a természettel, az intuícióikkal, a gyökereikkel. Elfogadják az élet körforgásának ritmusát. Nem rettegnek a haláltól sem, az élet más dimenzióiba való átkeléseként élik meg. Ha érzik, hogy közeleg a  vég, elvonulnak egyedül és készülnek az átmenetre.

Mandala és meditáció

A mandaláknak a nézése is felér egy meditációval. A formák végigvezetnek a hét tudatszinten. A mandalák megtisztítanak, energiával töltenek fel, beindítják az öngyógyító folyamatainkat. Oldódnak régi viselkedésmintáink.

A mandalák készítése igazi szertartás, annak aki rajzolja, megszűnik a tér és az idő. Ha a mandalával foglalkozunk, akkor egy tökéletes formával van dolgunk. Ha teljesen átadjuk magunkat ennek a foglalatosságnak, akkor az ki fog hatni a tökéletességünkre. Hasonlót tapasztalhatunk a hatha jóga testi gyakorlatainál is, amelyek úgy keletkeztek, hogy a fejlett emberek ilyen testtartásokat vettek fel spontán, mert a tökéletes belső tartásnak ezek feleltek meg. Az ember egy tökéletes külső tartást vesz fel, abban a reményben, hogy a hozzá tartozó belső majd ennek megfelelően változik. Ha tehát egy mandala ábrázolásával foglalkozunk, annak tökéletes struktúrája hasonlóan hat a mi struktúránkra.

Fontos jelentéssel bírnak a mandalák különböző színei is

Fehér: a töretlen fény, a szellemi újjászületés színe. A fehér szín magába foglalja az összes többi színt.

Kék: a befogadás, az igazságkeresés, a harmónia színe.

Piros: a Szentlélek színe. A bátorság, a lelkesedés, a szenvedély szimbóluma.

Arany: a Nap, a szentség, a nemesség, az isteni tudatosság színe.

Sárga: a természet, a befogadás színe.

Barna: a Föld, a stabilitás, a kötődés színe.

Zöld: a nyugalom, a gyógyulás, a bizalom színe.

Narancssárga: a vitalitás, a becsvágy színe.

Rózsaszín: az egyetemes szeretet, az érzékenység színe.

Szürke: a szelídség, a hűség színe.

Fekete: a megérzés, az újjászületés, a titok színe.

 

Felhasznált irodalom: Rüdiger Dahlke: A mandalák világa, Dunakönyv Kiadó, 1994