Változtasd meg az életed!

Változtasd meg az életed!

Képzeld el, hogy egy hőlégballonban ülsz. „Útitársaid” azok a számodra fontos emlékek, jó vagy rossz élmények, melyeket életed során összegyűjtöttél. Hirtelen hiba történik és a ballon süllyedni kezd. Ha nem szeretnél a földbe csapódni, akkor ki kell dobnod pár dolgot a kosárból, különben hamarosan vége az életednek. Mi az, amit kidobnál? Mennyire könnyen engednéd el?

Életünk során különféle dolgokat halmozunk fel. Megőrizzük a romantikus pillanatokat, egy szál virágot, egy kedves tárgyat, szerelmesleveleket. Elraktározzuk a sértéseket, a kritikákat, a fájó emlékeket, a családunktól örökül kapott hiedelmeinket. Lelkünkbe véssük a reggeli kakaó illatát, édesanyánk simogatását, apánk feddő mondatait. Ezeket az édes és kevésbé kedves, olykor kifejezetten maró terheket cipeljük magunkkal mindenhová. Egy új lakásba, egy új párkapcsolatba, egy új munkahelyre, egy újjáteremtett életbe és a halálba.

Néhány emlékünknek van gyakorlati értéke, egy részük egyszerűen csak hozzánk nőtt, mások kifejezetten hátráltatnak. Ahhoz, hogy ne csapódjunk a földbe, meg kell szabadulnunk jó pár terhünktől, leginkább önpusztító szokásainktól. De melyikkel is kezdjük? Mit dobjunk ki elsőnek? Nem könnyű, hiszen még a sérelmeinkhez, betegségeinkhez is ragaszkodunk olykor, hiszen védjük magunkat valamitől általuk. Azt hisszük, hogy ha megszabadulunk tőlük, akkor nem leszünk önmagunk és mindennek vége. Pedig épp ellenkezőleg, saját korlátaink közül kilépve indulhatunk el felfelé életünk „fonott kosarával”.

Engedd el a ragaszkodásaidat!

A ragaszkodás az egyik gyökere a szenvedésnek. A túlzott kötődés az anyagi világhoz, abnormális ragaszkodás a nem működő párkapcsolathoz gúzsba köti a lehetőségeinket. Az ősbizalmat, az életbe vetett hitünket az első 7 évünkben tapasztaljuk meg, ha megfelelő kötődés alakul ki az édesanyánkkal. Ha nincs meg a születés utáni első néhány évben kialakuló bizalom, az egész életünkre rányomhatja a bélyegét. Mindenkihez ragaszkodni fogunk, aki egy kicsit is törődik velünk, képtelenek leszünk egyedül lenni, társfüggővé válunk. Ez odáig fajulhat, hogy feladjuk a saját vágyainkat a másikért, sőt elveszítjük az egyéniségünket. Az önismeret, a személyiségfejlesztés elengedhetetlen, ha változtatni szeretnénk. Hidd el, hogy képes vagy változni és változtatni!

Engedd el a bűntudatodat!

A szülők feladata, hogy gyermekük számára meghatározzák, mi a helyes, mi a követendő út a viselkedésben. Ha túl merevek és korlátozóak az elvárások vagy a gyermek hibái túlzottan felnagyítódnak egy-egy helyzetben, az bűntudat kialakulásához vezet. Egy gyerek vágyik rá, hogy a szülei büszkék legyenek rá, szeressék őt és elfogadják. Ha állandóan azt hallja: „Buta vagy!”; „Rossz vagy!”; „ Nem jól csinálod.” – egy idő után ezt elhiszi magáról és szégyellni kezdi magát azért, mert nem „jó gyerek”.

Ahhoz, hogy a tartós bűntudattól, örökös önostorozástól megszabadulhassunk, önismeretre van szükség. Meg kell szeretnünk önmagunkat, végig kell gondolnunk, milyen értékeket hoztunk a családból, ezek közül melyikkel tudunk és akarunk azonosulni. El kell fogadnunk, hogy nem vagyunk hibátlanok, senki sem az. Vállalnunk kell önmagunkat és véleményünket, úgy is, hogy ezért nem mindenki szeret majd minket. Az állandó bűntudat levetkőzése hosszú folyamat, hit és kitartás kell hozzá.

Engedd el a negatív gondolataidat!

A negatív gondolkodás, a pesszimizmus sötét aurát, rossz energiákat teremt körénk. A gondolataink befolyásolják a körülöttünk lévő világot, a hasonló hasonlót vonz elvének megfelelően csupa rossz történést vonzzunk az életünkbe, miközben nem értjük, miért vagyunk ennyire szerencsétlenek. Semmi mást nem kellene tenni, mint tudatosan figyelni a gondolatainkra, negatív érzéseinket pozitívvá változtatni és minden furcsa helyzetben megkeresni a jót.

Engedd el a haragodat és bocsáss meg!

Kutatások tucatjai bizonyították, hogy összefüggés van a negatív érzelmek, többek között a harag és a szívbetegség kialakulása között. A megbocsátással nem a másik félnek teszel szívességet, hanem magadnak. A megbocsátás leveszi a lélek terheit és jókedvre derít.

Engedd el a halogatást!

Hajlamosak vagyunk arra, hogy elodázzuk a dolgokat. A megfelelő időpontot keressük mindenre, és elméleteket gyártunk, hogy miért nem jó épp most megtenni valamit. Így azonban magáról az életről maradunk le. Az évek repülnek, a sors kereke nem áll meg, rengeteg élménytől fosztjuk meg magunkat, többek között olyanoktól, amik nagyot lendítenének a sorsunkon.

Engedd el a felesleges tárgyakat!

Egy volt kedvestől kapott bögre, egy fájó emlékeket idéző levél, a soha nem hordott ruhadarabok mind-mind csak a helyet foglalják. A szívedben, az elmédben és a szekrényben is. Mindaddig, míg a régit el nem engeded, az új képtelen a helyébe lépni. Végezz egy alapos szortírozást és adományozd el nem használt tárgyaidat olyanoknak, akik még hasznát vehetik. Duplán jó érzés lesz. Segítesz valakin és megszabadulsz a nyomasztó múlttól.