A csodákban az a leghihetetlenebb, hogy megtörténnek

A csodákban az a leghihetetlenebb, hogy megtörténnek

A hit hatalmas erő, általa képesek vagyunk felismerni az emberi szellem határtalanságát. A világmindenség nem csak arra korlátozódik, amit érzékszerveinkkel képesek vagyunk felfogni. A csoda létezik. Higgyünk bármiben, ha elég erősen tesszük, a hitünk teremtette csoda életre kel.

Egyszer egy festő festett egy gyönyörű képet, a szobája legszebb részére függesztette, és senkinek nem adta el. Néhány hónap múlva a művész hallott egy kórházban fekvő, nagyon beteg és szomorú kislányról. Úgy döntött, hogy meglátogatja. Elvitte neki a gyönyörű, féltett festményét is. Amikor megérkezett, szívszorító látvány fogadta. Egy sápadt, beteg kislány az ablakon kitekintve nézte a szemben álló ház ereszén lévő fecskefészket. A festő halkan megszólalt.

- Szervusz - mondta, és bíztatóan mosolygott.

A kisleány visszafeküdt az ágyába és csendben válaszolt.

- Jó napot, ismerem én önt?

- Nem - válaszolta a festő - Úgy döntöttem elhozom neked az én legszebb festményemet, hátha gyógyulásodra szolgál.

A kislány szomorúan a művészre tekintett.

- Sajnálom, de nekem ez a festmény semmi sem ér. - mondta, és egy könnycsepp gördült le az arcán.

- No de miért? - állt döbbenten a festő.

- Nézzen ki az ablakon uram! Látja ott azt a fecskefészket?

- Igen.

- Nos, - mondta szomorkásan a lány - amikor abból a fészekből a fecskék délre repülnek, az én napom végleg lenyugszik. Akkor én is elmegyek, de nem jövök vissza. Soha. Látja, ezért nem fogadom el az ön féltett kincsét.

- Oh, őszintén sajnálom. - válaszolt az úr. - Nos akkor én mennék is. Remélem, meggyógyul fiatal hölgy. Viszlát.

- Ég önnel. - intett búcsút a soványka kéz.

Az ajtó csikordult, és a festő kilépett. Amíg a hazaútja tartott, a festőt erősen gondolkodtatta, hogy mégis miként lehetne még marasztalni a fecskéket, hiszen ők a kislány életét jelenik. És eszébe jutott egy ötlet, hiszen Ő mégiscsak egy festő. Sok hónap telt el azóta, hogy a művész a kislánynál járt. Azóta igazi csoda történt. A fecskék nem repültek ki. Már tavaszodott és a fecskepár még mindig ott volt az eresz alatt. Időközben a lányka meggyógyult, hisz a fecskék tartották benne a lelket. Nemsokára lábra is állt. Az első útja pedig a szemben lévő ház eresze alá vezetett. Amikor odaért egyszerűen nem hitt a szemének. Az ő fecskéi festve voltak csupán. S így a festő mégiscsak megmentette a kislány életét, akinek hitét a festett fecskék kölcsönözték.