Az élet eredete élet

Van-e élet a születés után?

Egy áldott állapotban lévő - nem várandós, még kevésbé "terhes" - asszony két kicsi magzatot hordott a szíve alatt, a méhében. Egyikük rendes kisfiú, szelíd, bizakodó és nyugodt, a másik folyton izgő-mozgó, nyughatatlan, a kis szkeptikus. Az édesanya sokszor elmélázik magzatai fölött: jól vannak-e, egészségesek-e? S ha megmozdulnak, velük rezdül, ha rúgkapálnak, arca sajdul, de viseli bátran az áldást. Olykor beszél hozzájuk, hogy jók, szépek és okosak legyenek, de aztán elhessegeti a gondolatot: áh, úgy sem értik! S bizony ő sem érti, talán nem is érzi, hogyan társalog a méhében a két kicsiny magzat, e fejlődő, gyarapodó testi létbe zárt kicsiny lélekszikrák. Márpedig a kis hívő és a kis szkeptikus gyakran cserélnek eszmét.

-Te hiszel a születés utáni életben? - teszi fel a magzati filozófia végső kérdését a szkeptikus.
- Hát persze! - mondja a kis hívő - Itteni életünk felkészülés a születés utáni életre, hogy elég erőssé váljunk arra, ami ott kint vár bennünket!
- Ostobaság! - mondja a szkeptikus - Ez nem igaz! Egyébként is, milyen lehet a kinti külső élet?
- Pillanatnyilag még nem tudom, - mondja a kis hívő - de biztos sokkal világosabb, mint itt bent! Még az is lehetséges, hogy a szánkkal eszünk majd, a lábunkkal pedig járunk!
- Ugyan, micsoda bolondság, ez képtelenség! Megyünk a lábunkkal és eszünk a szánkkal? De hisz a száj az fölösleges, csak némán tátog, a táplálék köldökzsinóron jön. A születés utáni lét azért is kétséges, mert ez a zsinór már így is túl rövid!
- Ne aggódj, minden működni fog, legföljebb minden kicsit másként lesz, mint most - mondja a kis hívő.
- Badarság! Soha nem fog működni! - vélekedik a kis szkeptikus. - A születés után amúgy is vége az egésznek! Hisz onnan még senki nem tért vissza!
- Én hiszem!
- Ugyan, maradjunk a realitások talaján! Az élet nem más, mint egy nagy sötét tortúra!
- Tudom, hogy találkozni fogunk az édesanyánkkal, és ő nagyon vigyáz majd ránk! - mondja a kis hívő.
- Anya? Te hiszel egy anyában? Hol van? Ki látta? - kérdi a kis szkeptikus.
- Itt van körülöttünk, mi benne vagyunk, és általa létezünk, nélküle nem is létezhetnénk! - válaszolja a kis hívő.
- Mutasd meg nekem, akkor elhiszem!
A kis hívő elgondolkozik egy pillanatra.
- Néha, amikor nagyon csendben vagyunk, hallhatod, ahogy énekel, vagy érezheted, amikor megsimogatja a világunkat! - mondja aztán halkan. - Minden esetre én hiszem, hogy az igazi életünk a születés után kezdődik!

Törj ki a burokból, magzat-emberi tudat! Ne azt kérdezd, van-e élet a születés után, s azt se kérdezd, van-e élet a halál után! Fürkészőn vizsgáld napjaidat: vajon számodra van-e élet a halál előtt? Teljes életet élsz-e? Az élet eredete élet, a szeretet eredete szeretet.



/Rácz Géza írása, a Kagylókürt folyóirat 2003. évi számából/