Fény-randevú

Körmendi Gitta: Fény-randevú


Találkozzunk a vén, égig érő fánál,
ott áll az időtlen-idők határánál.
Őrzi a végtelen, határtalan teret,
ahol a szeretet szerelemmel szeret.

Itt nincs szükség többé bókokra, szavakra,
télre, nyárra, őszre, mámoros tavaszra,
itt már egyként érzünk, lelkünk szárnyán szállunk,
itt már azok vagyunk, kivé lenni vágytunk.

Szivárványsugarak táncolnak a Fényben,
igéző varázsuk szemeidben nézem.
Bár még megszokásból feléd nyújtom kezem,
de már az ölelést, szívemmel ölelem.

Nem jelölik jelek sehol ezt a helyet.
Szíveden át érhetsz szívemhez közelebb.
Biztos, hogy megtalálsz, indulj felém bátran.
Várok rád egy nyíló, gyémántfény-virággal.