Mese a kishitűségről és a gondolat teremtő erejéről

Mese a kishitűségről és a gondolat teremtő erejéről

Az vagy, amit gondolsz magadról. Önmagadról, a világról alkotott gondolataid teremtik meg a valóságodat. Nagyon vigyázz milyen gondolatmagokat küldesz ki az Univerzumba, mert hipp-hopp kicsíráznak és szárba szökkennek.

Akkor tudsz elérni bármit is, ha igazán hiszed, hogy képes vagy rá. Ha kicsi a magadba vetett bizalmad, nem tudod elérni a célt, mert már eleve determináltad a kudarcot.

Mire vágysz? Képzeld el, lásd magad benne és hidd is el! Ne inogj meg egy percre sem, mert a bizonytalan gondolatok bizony mindent visszafordítanak, mint az alábbi történetben. Nagyon nehéz, tudom, de nem lehetetlen...!

Volt egyszer egy szegény ember, aki gondterhelten bandukolt az erdő szélén. Amikor elfáradt, leült pihenni, és a hátát egy fának támasztotta. Ekkor még nem tudta, milyen fát választott. Különös, mágikus fa volt ez. Olyan fa, ami minden kívánságát teljesíti annak, aki hozzá ér.

A vándor először arra gondolt, milyen jó lenne most egy pohár víz. Hirtelen azon vette észre magát, hogy egy pohár kristálytiszta víz van a kezében. Meglepetten nézte, vizsgálgatta, még meg is szagolta. Végül úgy döntött, hogy nem lehet veszélyes, és megitta.

Aztán megéhezett, és valami ennivalót kívánt. Az étel ugyanolyan hirtelen és bámulatos módon jelent meg előtte, mint a víz.
„Úgy látszik, teljesülnek a kívánságaim!” – gondolta meglepetten.

Most már hangosan mondta ki:
„Akkor hát szeretnék egy gyönyörű házat!”

Az előtte lévő völgyben megjelent a ház. Arcán széles mosollyal szolgákat kívánt, akik a háznak gondját viseljék. Amint ezek is megjelentek, úgy érezte, hihetetlen erővel áldotta meg az Úr. Kívánt hát magának egy gyönyörű szép és rendkívül intelligens asszonyt, akivel szerencséjét megoszthatja.
Amikor ez is valóra vált, meglepődve szólt a nőhöz:
”Várj csak egy kicsit! Mi történik itt? Nekem nincs ilyen szerencsém! Ez velem nem történhet meg!”

Abban a pillanatban, hogy ezeket a szavakat kimondta, minden eltűnt.
„Tudtam” – mondta, és megrázta a fejét.
Azután felállt, és gondterhelten bandukolt tovább az erdő szélén.