Körmendi Gitta: Színek
Gyémántfényt tör széjjel a mennyek prizmája,
színek kavalkádját szórja a világra.
Menyasszonyt öltöztet szűzi hófehérbe,
üdvözli a halált, bársonyfeketébe’.
Ragyog fenn az égbolt világító kékje,
megfürdik az arany a csurranó mézbe’.
Tündöklik a sárga repce virágába’,
sokszorozza színét a búza kalásza.
Tűztáncot jár a láng vad-vörös parázsban,
kemencék tüzében, szégyenünk pírjában.
Lüktetnek a zöldek füveken és fákon,
ezer árnyalatban az egész világon.
Rózsaszín a hajnal halvány derengése,
narancssárga vegyül a naplementébe.
Tűzpiros a vérünk, a pipacs virága,
pirossal ír napot ünnep a naptárba.
Aztán vannak szürkék, barnák, bordók, kékek,
önmagukban bátrak, keveredve szépek.
Számtalan ragyogó szikrája a Fénynek,
sugárkoszorút fon Isten gyermekének.
Kövess