Terjed a szeretethiány

Terjed a szeretethiány

A világon elterjedt egy szokatlan betegség. Akik megbetegedtek, azok szíve egyre kisebb lett, erejük csökkent, vidámságuk alább hagyott. Az orvosok tanácstalanok voltak. Rengeteg orvosságot írtak elő, de semmi nem használt. Még szívátültetést is alkalmaztak. Az átültetett szív is, pár napra a műtét után, kezdett összezsugorodni. Tehetetlen félelem fogta el őket.

A betegség tovább terjedt. A kórházak megteltek az utolsó ágyig. Rövid idő alatt mindenki szívbajos lett. Ágyban fekvő volt az egész világ és a halált várta.

Egyedül egy személyt nem ragadott el a kór. Idős ember volt, szép, nagy és egészséges volt a szíve, sőt, a szokottnál is nagyobb. Nekilátott a betegápolásnak.
Azt vette észre, ha megfogta a beteg kezét és rámosolygott a kis szív azonnal növekedni kezdett. Amint elengedte, a növekedés megállt. Fölfedezett valamit. A szokatlan betegség oka a szeretet hiánya volt.
Nekilátott a munkának. Betegtől betegig járt. Fogta a kezüket és nevetett. Amikor a beteg szíve kellő nagy lett, ő is képes volt gyógyítani. Az új orvosság gyorsan terjedt az egész világon. Világszerte megszaporodtak a nagyszívű emberek. Mindenkit gyógykezeltek és a szívek egyre nőttek. Elég volt megfogni a kezet és mosolyogni.

A szeretet olyan, mint a tűz: ha nem terjed, kialszik.

 

/José Real Navarro: Szokatlan betegség/