Az ablak, mint szimbólum

Az ablak, mint szimbólum

Az ablak a belső és külső világ, valamint a földi lét és a túlvilág közötti kapcsolat kifejezője. Az ablak válaszfalat alkot a valóságos és a szellemi világ között., a fény, az isteni üdvösség közvetítője.

A néphagyomány az ablakot a halállal hozta összefüggésbe. Ma is él néhol az a szokás, hogy a halál pillanatában a ház összes ablakát kinyitják, hogy a lélek akadálytalanul távozhasson. Rövid idő múlva az összes ablakot becsukják, hogy a halott lelke ne jöhessen vissza kísérteni.

A lakóház biztonsága érdekében és a halál félrevezetése miatt az ablakok valaha befelé, a kertre nyíltak. Amióta az ablakok többnyire az utcára néznek, a külső ablakokat sok helyen faragások díszítik, így védelmezve a ház lakóit a démonok ellen.

Az emberi lélek az ablakon keresztül tud kapcsolatot teremteni a fénnyel és Istennel.

A szegedi öregek szerint nem jó az ablakot éjszakára nyitva hagyni, mert a halott lelkek könnyen betévedhetnek. Az ablak gyógyító erővel bír, elmúlik a szemölcs, ha azt az ablakra lecsapódott párával kenegetjük.

Az álomfejtők szerint a nyitott ablak az időjárás rosszra fordulására utal, míg a csukott ablak azt üzeni, hogy pletykálnak az álmodóról. Ha az ablak törött, a tervezett utazást el kell halasztani.

 

Felhasznált irodalom: Rosta Erzsébet-Rábai Attila: Hiedelmek, hagyományok babonák a világ minden tájáról