Kanada szörnyei

Kanada szörnyei

Kanada páratlan szépségű vidék. Varázslatos vadvilága, óriás hegyei, vízesései miatt méltán a nyugati félteke legnépszerűbb turista célpontja. Mivel rengeteg érintetlen, vad terület található ebben az országban, rengeteg történet született a hegyekben és erdőkben tanyázó óriásokról és szörnyekről.

Ogopogo

A Loch Ness-i szörny kanadai megfelelője az Ogopogo. A legenda szerint az Okanagan-tóban él, rokona Naitakának, az indián vízikígyónak. Az 1920-as években sokan állították, hogy látták. Egyesek azt mondták, úgy néz ki, mint egy aligátor, mások szerint szarvai vannak és több púpja. Egy helyi turistaegyesület egymillió dollár jutalmat ajánlott fel annak, aki bebizonyítja a szörny létezését, de a jutalomért senki nem jelentkezett.

1987-ben, egy kanadai nő a tóban úszkálva beleütközött valamibe, amiről azt mondta, egy óriási, 7-8 méter hosszú, kukacszerű lény volt.

A 76 méter mély, 135 km hosszú tóban, egy expedíció is kereste a szörnyeteget, 1991-ben. Mini tengeralattjáróval, radarokkal kutattak a lény után, hasztalanul. Az Ogopogo a kereskedelem kedvenc témájává vált, megtalálható fantázia képe bögréken, pólókon, sapkákon.

Nagylábú

Bigfoot vagy ahogy a kaliforniai indiánok hívják, Omah, egy nagy, szőrös vadállat, melynek lábnyomát 1811-ben találták meg a Sziklás-hegységben, Alberta államban. A lábnyom óriási volt, 35,5 x 20,5 cm. Az 1950-es években bukkantak fel újabb nyomok, fotók, melyeken egy majomhoz hasonlító, hatalmas lény van. A fotókról kiderült, hogy hamisítványok.

1987-ben, egy férfi fácánra vadászott Salisburyben, amikor egy közel 3 méter magas teremtménnyel találkozott. Elmondása szerint a lény egy gorillához hasonlított a legjobban, kezei nagyok és párnázottak voltak, testét szőr fedte. Bizonyítéka nem volt, mellyel a találkozást alá tudta volna támasztani.

Champ

Kanada bővelkedik a víziszörnyekben. A Champ néven ismert lény a Champlain-tóban tanyázik. 1819-ben pillantotta meg először egy matróz, leírása akár Nessire és az Ogopogóra is illene: féregszemű, hosszú, nyálkás testű.

1977-ben egy nő rendkívül jó minőségű fotót készített a szörnyről. A fényképet a szakértők sem kifogásolták, de a negatív, hogy, hogy nem, eltűnt. Nem is lehetett megállapítani, hogy manipulált volt-e a fotó.

A különös lények mára már a mesék és regények lapjaira kerültek. Bár egy-egy legenda még makacsul tartja magát, főleg az idősebb lakosság körében.

Miért van szükség legendákra?

A történetmesélés a legrégibb szórakoztatási forma. A különféle legendák nemzedékről nemzedékre szálltak és kicsit mindig átalakultak, az adott kornak megfelelően. Az emberek szeretnek fantáziálni, szeretnek a dolgok mélyére nézni, mindent ismerni és tudni. Ha valamire nem találnak kielégítő magyarázatot, akkor gyártanak egyet.

Az emberek impulzusokra vágynak. Ezekkel kitörhetnek a napi rutinból, a hétköznapi szürkeségből. A meglódult fantázia képes elterelni egy időre a gondolatokat a problémákról.