Raszputyin, a kétes hírű misztikus

Raszputyin, a kétes hírű misztikus

1904-ben egy különös kinézetű ember érkezett az egykori orosz fővárosba, Szentpétervárra. Körüllengte őt a titokzatosság, az erő. Megosztó személyiség volt, többen szentként tisztelték, mások magának az ördögnek titulálták. Bizalmas kapcsolatot ápolt a cári udvarral, mivel Alexandra cárnő súlyos vérzékenységben szenvedő fián próbált segíteni. Ezt a bizalmat próbálta később kihasználni. Ki volt valójában Raszputyin?

Raszputyin, Grigorij Jefimovics néven született 1869-ben, egy kis szibériai faluban. Születésének pontos dátuma nem ismeretes. A Raszputyin nevet később kezdte el használni, mely gyerekkorából ragadt rá. Társai nevezték őt így, mintegy leírva jellemét, a raszputyin szó ugyanis oroszul csavargót, szoknyavadászt jelent.

A legendák szerint misztikus képességei már fiatalon jelentkeztek. 12 éves volt, amikor a falujában ellopták egy gazda lovát. A feldühödött lakosok háztól házig mentek, hogy kiderítsék, ki volt a tolvaj. A dühödt gazdák bekopogtak Grigorijékhoz is, de a fiú lázasan feküdt otthon, az apa el akarta küldeni az embereket. Ekkor a fiú felült az ágyban, és azt mondta, hogy a tolvajt ne keressék tovább, mert ott van közöttük. Grigorij rámutatott az egyik férfira, aki tagadta a lopást. A dühös tömeg kérdezte a fiútól, hogy honnan tudja, hogy a férfi volt a tolvaj, aki csak annyit válaszolt: „Csak tudom.” A gazdák elindultak a gyanúsított férfi házába és kiderült, a ló valóban az ő istállójában volt. Attól a naptól fogva elterjedt Grigorijról, hogy isteni képességekkel rendelkezik.

Hírneve gyors szárnyakon terjedt, a lakosok sokszor felkeresték, hogy tanácsot és jóslatokat kérjenek tőle. Grigorij jóslatai hol bejöttek, hol nem, de már annyira népszerű volt, hogy tévedéseit is elnézték. A fiú nem volt éppen a munka szeretetéről híres, szeretett otthon heverészni és élénken érdeklődött a falu leányai után. Nem volt épp Adonisz külseje, hatalmas termete, óriási tenyerei, loboncos haja inkább egy barbár benyomását keltették, mint egy szentét.

A reményt hozó feleség

Raszputyin elkezdett a vallás iránt érdeklődni, eljutott egy görögországi kolostorba és Jeruzsálembe is. Az orosz arisztokrácia fogékony volt a miszticizmusra, ezért Raszputyint papként tisztelték, annak ellenére, hogy soha nem tartozott az egyház kötelékéhez. Raszputyin szülei aggódtak fiukért és el voltak keseredve azért, mert a fiú nem akart a családi gazdaságban segíteni. Nagyon örültek, amikor a fiú hazaállított azzal a hírrel, hogy megnősül és új életet kezd.

Raszputyin felesége, Prasjkova, néhány évvel idősebb volt a férjénél, egy tisztességes, istenfélő családból származott. Az esküvő után kilenc hónappal később megszületett első gyermekük, egy kisfiú, majd később két lány és még egy fiú. Röviddel a negyedik gyermek születése előtt az elsőszülött fiú meghalt. Raszputyint nagyon megviselte fia halála és újra a vallás felé fordult. Néhány évvel később újra bánat érte a családot, mert a legkisebb fiú a szellemi visszamaradottság jeleit mutatta. Ennek hatására Raszputyin kételkedni kezdett a hagyományos családi életben, az alkohol felé fordult és visszatért régi, kicsapongó életéhez.

Angyali kinyilatkoztatás

Egy nap, amikor a mezőről hazatért, azt mondta, hogy megjelent neki egy angyal és azt mondta, csatlakozzon zarándoklatokhoz. Elhagyta a családját és rengeteget bolyongott Oroszország szerte. Úgy élt, mint a többi zarándok, az út során a lakosságtól kapott ételeket ette és italokat itta. Egy idő után a paraszti viselet helyett hosszú ingruhát kezdett hordani és kötelet kötött a dereka köré. Hagyta haját és szakállát még inkább megnőni.

Két év vándorlás után visszatért falujába. Eltűnt agresszivitása, szexuális vehemenciája és különös, misztikus szentséget árasztott magából, újra elnyerte a falubéliek bizalmát. Egy rövid idő után ismét járni kezdte az országot és követői is lettek. Emberek tucatjai csatlakoztak hozzá és prófétaként tekintettek rá. Ő lett Grigorij Raszputyin atya, a szibériai szent ember.

Raszputyin, a gyógyító

Raszputyin tudta, hogy nagy hatást képes gyakorolni az emberekre, hamarosan elsajátította a hipnózis képességét. Többen fordultak hozzá testi panaszokkal, melyeket többnyire sikerült megszüntetnie.

35 éves volt, amikor találkozott az orosz cárral és feleségével. Alexandra cárnőre nagy hatást gyakorolt, főleg akkor lopta be magát a szívébe, mikor segített a beteg Alexej cárevicsen.

Egy nap Alexej, aki vérzékenységben szenvedett elesett és beütötte magát egy székbe. Belső vérzése lett, haldoklott. A cárné Raszputyinért küldetett, aki a fiú felett elmormolt néhány imát, majd a fiúra tette a kezét. Alexej másnapra jobban lett. Ezután Raszputyin szinte családtaggá vált a cári udvarban.

Raszputyint megcsapta a hatalom szele, újra hajkurászni kezdte a nőket, ivott és orgiákat rendezett a cárnőtől kapott lakásában. Elindult a pletyka, hogy Raszputyin nem is szent, az ördög maga, csak úgy tesz, mintha megvilágosodott volna. 1911-ben teljesen elvesztette befolyását a lakosok előtt, az egyház is megvetette. Csak a cári család tartott ki mellette. A cár politikai döntésekben is kikérte a véleményét. Szépen lassan Raszputyin átvette a kormány irányítását és egyre nagyobb hatalomra tett szert. Bevonták a miniszterek kinevezésébe is.

Prófétikus levél

Az orosz nemesi családok összeesküvést szőttek Raszputyin ellen. Raszputyin megérezte a véget, 1916. december 7-én levelet írt a cárnak, hogy úgy érzi, hamarosan gyilkosság áldozata lesz és nem fogja megérni az új évet. Leírta, hogy ha a gyilkosa egy közrendű személy lesz, akkor a cári család biztonságban lesz, ha azonban őt egy nemes öli meg, akkor a cári család két éven belül meghal.

Egy orosz hercegi pár vendégségül hívta Raszputyint egy estélyre. Tudták, hogy Raszputyin szereti a mézes süteményt és a neki felkínált süteményeket és a bort is megmérgezték. Pár pohár bor és néhány szelet sütemény elfogyasztása után Raszputyin észrevette, hogy álmos. A méreg nem használt, ezért a nemes merénylő rálőtt Raszputyinra, aki még golyóval a testében kitántorgott az udvarra. Ekkor gyilkosa újra rálőtt, majd többen a társaságból botokkal ütlegelni kezdték, aztán a Néva folyóba vetették. A boncolás során vizet találtak a tüdejében, amelyből az valószínűsíthető, hogy a vízbe dobáskor még életben volt.

Alig egy évvel később Miklós cárt és családtagjait letartóztatták és Szibériába vitték őket fogságba. 1917 nyarán mindegyiküket kivégezték. A főhercegnő, Anasztázia testét soha nem találták meg. Az 1900-as években több nő bukkant fel, akik azt állították magukról, hogy ők az elhunytnak hitt Anasztázia. Raszputyin jóslata valóra vált: nemes kezétől halt meg, ezért a cári család egyetlen tagja sem maradt életben.