Szent hely Budapest peremén –  A máriaremetei Kisboldogasszony Bazilika Plébánia

Szent hely Budapest peremén –

A máriaremetei Kisboldogasszony Bazilika Plébánia

Egy gyönyörű Bazilika a főváros szélén, a II. kerületben, amelyet gesztenye- és nyírfák ölelnek körbe. A negyedóránként konduló harang hangját viszi a szél, boldogan kacagó gyermekek játszanak a templomkert játszóterén, ifjú és idős párok sétálnak a délelőtti szentmisére. Valódi csoda ez a hely. Békét áraszt magából, összekovácsolja a kerületrész lakosait és meghallgatásra talált itt, számtalan fohászkodó kérése.

A török hódoltság idején, hasonlóan az ország többi részéhez, a Buda környéki községek zöme elpusztult. A gazdátlanul maradt hidegkúti birtokot Kurz Ignác báró kapta meg 1697-ben. Német családokat telepített erre a vidékre, akik szorgosan dolgoztak, és összetartó közösséget alkottak. 1715-re már 15 német család lakta ezt a területet. Egy nagyobb betelepedési hullám 1720-ban indult meg. A betelepülők között volt egy fiatal lány, Thalwieser Katalin, aki rendkívül vallásos volt és magával hozott Magyarországra egy képet a svájci, einsidelni bencés kolostorban található Mária szoborról.

Szűz Mária csodálatos ereje

Katalin a szentképet gyakran kiakasztotta, az akkoriban ezen a helyen álló erdő egyik fájára. Imádkozott a kép előtt és későbbi boldog házasságát is Mária segítő szándékának tulajdonította. A kép aztán állandó helyet kapott az egyik tölgyfán. Számtalan imádkozni vágyó és segítséget kérő lakos felkereste.

A legenda szerint egy idős, vak asszony is épp a kép előtt térdelve fohászkodott, amikor visszanyerte a látását. A csoda híre szárnyra kapott és gyorsan terjedt.

Deszkakápolna a csoda helyén

Terstyánszki Ignác földbirtokos egy fa kápolnát építtetett a kép fölé. Számtalan zarándok kezdte el látogatni a szent helyet. 1828-ban egy kőkápolna épült ide, melyet már Kisboldogasszony tiszteletére szenteltek fel.

1875-ben megalakult a Mária remete Kápolna Egylet, azzal a céllal, hogy a kőkápolna helyére egy kegytemplom épüljön. 1899-ben a templom meg is épült, rengeteg hívő adakozott a nemes cél érdekében. A páratlan szépségű templom 700 négyzetméter, hossza 44 méter, szélessége 15 méter, tornya 54 méterre magasodik. A templom az orgonáját Ferencz József császártól és Erzsébet királynétól kapta adományként. II. János Pál pápa 1991-ben a „basilica minor” címet adományozta a máriaremetei templomnak.

A „Mária-tisztelet” ápolása

A kegyhely fő célja a „Mária-tisztelet” ápolása. Ezt erősítik a húsvétkor megrendezett búcsúk és a naponta több órán át nyitott ajtók. Ebbe a páratlan kisugárzású templomba bárki bemehet megpihenni, imádkozni, minden nap. A kapuk nem csak a szentmisék ideje alatt vannak nyitva, hanem hétköznaponként egész délelőtt, hétvégi napokon pedig, reggel héttől este hét óráig.

A hely szépsége vonzza a jegyespárokat is, igen sok házasságkötés történik a templomban. A plébánia területén két szociális otthon is van, az egyházközség nagy hangsúlyt fektet a karitatív tevékenységekre is.

Hálafalak, Szent Korona Domb, stációk és szabadtéri események

Bár a templom és az ősfás park a főút mentén terül el, ez a székelykapun át belépve egyáltalán nem zavarja az embert. Eltűnik az autók zaja, megszűnik a rohanás, a nyüzsgés, csak madárcsicsergés és nyugalom van. A kapu két oldalán két főangyal szobra védelmezi a templomot és ad áldást a zarándokoknak. Szent Mihály Főangyal segít leküzdeni a gonoszt, Szent Ráfael Főangyal pedig, oltalmazza a vándorokat és utazókat. A Bazilika épületéig egy hosszú sétány vezet, az utat nyírfák szegélyezik. Az út mentén Krisztus-kereszt és kis oltár, kopjafák és a Szent Korona Domb található.

A Szent Korona Domb 2003. szeptember 12-én, Mária napon épült a Szent Korona Ünnepségre. Ez a halom, a Kárpát medence számtalan településéről hozott, többmaréknyi földből készült és a nemzeti összetartozásra emlékeztet. Gyakran jönnek ki ide március 15-én a környékbeli óvodások, nemzeti színű lobogókat kitűzni a domb köré.

A sétányon végigérve teljes pompájában elénk tárul a bazilika épülete. A lábazatok telis-tele vannak márványtáblácskákkal, melyet az itt imádkozó hívek készíttettek hálából Szűz Máriának. „Hálából Szűzanyának”, „Mária segíts”, „Szűz Mária megsegített” feliratok olvashatók körben, az épület körül.

A templom oldalsó bejáratának szomszédságában, Szűz Mária hét fájdalmas stációjáról mintázott domborműveket nézhetnek meg a látogatók.

Egy hely az örökkévalóságból

Egy-egy csodálatos szobornál, emlékműnél megállva abszolút az az érzés kerített hatalmába, hogy itt állok a béke és az örökkévalóság földjén. A templom és környéke sohasem kihalt, teli van élettel, olyan, minta az idők kezdetétől itt állna. Olyan természetességgel simul bele a kertváros életébe, mint a kisgyermek az anyja ölébe. Feltölti az embert élettel, bizakodással és hittel.

 

Fotók: Páli Zsuzsanna

Felhasznált irodalom: Barna Gábor: Búcsújáró és kegyhelyek Magyarországon, Panoráma, Budapest, 1990