Teotihuacán- Az istenek városa

Teotihuacán- Az istenek városa

Monumentális piramisok, templomok, melyeket geometrikus formában rendeztek el. A város tengelye a 3 km hosszú Halottak útja. Ez Teotihuacán, Mexikó egyik legnagyobb régészeti lelőhelye. Egy romváros, amely egy nagy civilizáció lenyűgöző tanúbizonysága.

Teotihuacán létrehozóiról alig lehet tudni valamit. Feltételezések szerint aztékok vagy maják alapították, de a Közép-Amerika más területén felfedezett ősi azték vagy maja városok egyike sem mutatott ennyire részletesen és finoman kidolgozott városszerkezetet.

Körülbelül a Kr. e. 4. században létesítették, melynek több épülete csak a Kr. u. a 2-3 században lett felépítve. A régészeti kutatások alapján körülbelül 150-200 ezer lakosa lehetett. A város a nevét az aztékoktól kapta, jelentése „az istenek városa”. A leletekből arra lehet következtetni, hogy a lakosok zöme harcos és kereskedő volt, kisebb része pedig, pap.

A város legnagyobb építménye a 63 méter magas Nap-piramis, a hely második legjelentősebb építménye pedig, a Hold- piramis, melyben sírokat találtak. A papok vélhetően a Quetzalcóatl templom melletti épületegyüttesben laktak. A templom lépcsős piramis formában épült, a lépcsők rámpáit fenyegető kifejezésű maszkok díszítik. A halotti maszkok többnyire kicsik voltak ahhoz, hogy egy arcra ráillettek volna, valószínűleg valamilyen vallási célt szolgáltak és nem a temetkezés során volt szerepük. A templom mellett 126 fiatal férfi koponyáját ásták ki, akiket valószínűleg áldozati szertartások keretében ajánlottak fel az isteneknek. A város épületeiben freskótöredékeket is találtak, rajtuk áldozati ábrázolásokat, vértől csöpögő késeket. A vér a vallási rituálékban az élet forrását, az összetartozást szimbolizálta.

Isteneik közül Quetzalcóatl, a tollaskígyó, a víz és a föld istene, Chihuacóatl, a nősténykígyó, az istenek anyja, Tezcatlipoca a tánc és a zene istene, Huitzilopotchtli a háború, Tláloc az eső istene volt. Minden istenhez az év egy bizonyos időszaka tartozott. Az élet a városban a vallási ceremóniák köré szerveződött.

Sírkamrákhoz vezető alagút, mesterséges égbolttal

2013-2014-ben, a mexikói Nemzeti Antropológiai és Történeti Intézet kutatói egy 103 méter hosszú alagutat tártak fel, 15 méterre a földfelszín alatt Teotihuacánnál. Az alagútban páratlan leletekre, mintegy 50 ezer szoborra, drágakőre bukkantak. Az alagút a Tollaskígyó-temploma és a Nap-piramis között húzódik, valószínűleg az uralkodói sírkamrákhoz vezető út volt és az alvilág kapuját jelenthette. Az alagútban egy mesterséges égboltot találtak, melyek felszíne fényes kövekkel volt telerakva. Ezek jelképezhették a csillagokat.

Hová tűntek a lakosok?

A város lakosainak eredetét, építőit és eltűnését máig homály fedi. Csak következtetések vannak arról, hová tűnhetett az a fejlett civilizáció, mely egy ilyen fejlett várost tudott felépíteni. Valószínűleg szakrális okokból maguk a városlakók égették fel az otthonaikat i.sz. 650 körül.

A legkülönösebb, hogy az építők kész tervrajzokkal érkeztek, mert a város rácsos-alaprajza miatt még egy folyót is eltereltek. Volt írásuk, de könyveik elvesztek. Kiktől kapták a tervrajzot vagy, ha maguk tervezték, honnan volt ez a mérhetetlen tudás? Talán egyszer kiderül.