Vádak, bűnbakok, rettegés - Borszorkányperek

Vádak, bűnbakok, rettegés - Borszorkányperek

Közeleg Halloween éjszakája. Október 31-én, emberek tucatjai bújnak boszorkány jelmezbe. Vajon tudják-e mennyit szenvedtek a boszorkányperek áldozatai? A boszorkánysággal megvádolt emberek, az esetek többségében jóravaló, tisztességes polgárok voltak, akiket irigységből vagy tudatlanságból megszégyenített a környezetük.

A boszorkány a néphit szerint egy olyan személy, aki természetfölötti képességekkel rendelkezik és betegséget, rontást hoz embertársaira. A boszorkányok létezésébe vetett hit egyidős az emberiséggel. Az őskori barlangképek is bizonyítják, hogy már a kőkorszak embere is foglalkozott a boszorkánysággal. A boszorkányok nem mindig számítottak a társadalom kirekesztettjeinek. A középkori Európában szinte minden faluban élt egy javasasszony vagy sámán, aki sokat tudott a gyógynövények hatásairól, betegségeket gyógyított, eső-, vagy bőség bevonzó szertartásokat végzett.

Ahogy elterjedt a kereszténység, úgy terjedt a gonosztól való félelem és az a hit, hogy a boszorkányok az ördög cimborái. Aki pogány módon élt, az kizárólag rossz ember lehetett a vallási követők szerint. A varázslókat, a javasasszonyokat azzal vádolták, hogy rontást küldenek az állatokra, beteggé teszik a gyermekeket és terméketlenné a nőket. A XV. században VIII. Ince pápa bullát adott ki a boszorkányság ellen és teljes hatalommal ruházta fel az egyházi törvényszéket (inkvizíciót) vezető papokat.

A XVI. és XVII. század Európájában tömegessé váltak a boszorkányüldözések. A megalázó és gyakran vértől csöpögő perek áldozatai legtöbbször ártatlan öregasszonyok, bábák, egyedül maradt özvegyek voltak. Nem volt más „bűnük”, mint egy rossz helyen lévő szemölcs, egy kisebb testi fogyatékosság vagy épp a szakmai tudásuk. Gyakran irigységből vádoltak meg valakit, például egy bábát azért, mert túl jól végezte a dolgát, amiért többen rossz szemmel néztek rá.

Salem – Megbabonázott lányok

A legborzalmasabb boszorkányperek egyike Salemben, Amerikában történt, 1692-ben. Egy nyolc lányból álló csoport furcsán kezdett el viselkedni, azt állították, hogy megbabonázták őket. A lányok egyike a helyi lelkész lánya volt, barátnőivel gyakran játszottak náluk, jóslatokat találtak ki a jövőről. Ebbe a játékba egyszer beszállt egy Tituba nevű rabszolganő is, aki a lelkész háztartását vezette. Az összejövetelen adott a lányoknak a frissen sült kenyérből. Néhány lány, később rosszul lett, görcsölt a gyomruk, verejtékeztek, nyilván a hirtelen, forrón megevett kenyértől. A lelkész azonban azt gondolta, hogy a szolgáló pogány mivolta összefüggésbe hozható az esettel és boszorkánysággal vádolta meg.

Az egyház elkezdte az ügy kivizsgálását, a lányokat kihallgatták, annyira megrémültek a procedúrától, hogy nem mertek mást mondani, ők is elismerték, hogy Tituba boszorkány. Elindult a lavina, amely megállíthatatlanná vált, a nyolc lány már nem tudott a hazugságspirálból kiszállni és mindenkit megvádoltak, aki kicsit is ellenszenves volt számukra. Mivel gyerekek voltak, nem számoltak a tettük következményeivel. A pánik akkora lett, hogy mindenki mindenkit vádolt, 200 ember ellen indult per, köztük több férfi is volt. 34 embert akasztottak fel, mire felnyílt Salem lakosainak szeme. 1736-ban a történtekből okulva törvényt hoztak, hogy bűnt követ el az, aki valakit boszorkánysággal vádol.

Politikai érdek, tudatlanság és szerencsétlen véletlen

Az inkvizíció a megvádolt embereket vallási hiedelmek és politikai érdek alapján ítélte el. Mindenkit bűnösnek állítottak be, aki nem volt hívő, vagy úgy érezték, hogy veszélyt jelenthet a település megszokott rendjére. A tudománynak később sikerült a modern laboratóriumi eljárások segítségével kideríteni, hogy a búza, amiből a liszt készült Tituba kenyeréhez, anyarozzsal volt fertőzött. Ez egy parazita, ami súlyos görcsöket és látomásokat okoz. Ez a sors szerencsétlen fintora, hiszen akkoriban nem ismerték a kártevőket és nem volt mikroszkóp sem. Az is kiderült, hogy a kivégzettek egyike sem volt boszorkány, mindannyian jóravaló, becsületes, dolgos és többségében templomba járó emberek voltak.

Borzalmas kínzások

A boszorkányüldözés bő 400 éves időszaka alatt közel 10 millió embert, köztük gyerekeket végeztek ki. A vallatások során borzalmas kínokat éltek át a vádlottak. Heteken keresztül éheztették-, tűz-, és vízpróbának vetették alá őket. A vízpróba abból állt, hogy a vallatás alatt álló lábára súlyokat kötöttek, és belelökték egy tóba. Azt mondták, ha ártatlan kidobja magából a víz. Hogyan történhetett volna ez meg súlyokkal a lábán, amik a víz fenekére húzták? Többen megfulladtak a vallatás során.

Az asszonyokat gyakran meztelenre vetkőztették, és bűnös jegyeket kerestek a testükön. A szemrevalóbb fiatal lányokat néha meg is erőszakolták, akkor éppen nem foglalkozva a tisztátalanságukkal.

A szegedi boszorkányper

Magyarországon a leghíresebb boszorkányper Szegeden történt 1728-ban, ahol 7 nőt és 6 férfit égettek meg a város főterén. Egy bábaasszony, úgynevezett Kökényné volt az első vádlott. Bábaként tevékenykedett, de nagyhangú és veszekedős asszony volt, sok haragossal a háta mögött. Amikor elfogták, akkor rémületből és bosszúból bevádolta azokat az ismerőseit, akik rosszat mondtak róla.

Hazánkban Mária Terézia vetett véget a boszorkányüldözésnek, betiltotta a pereket az egész Monarchiában.

Modern boszorkányok – Wicca- kultusz

A ma legelfogadottabb boszorkány hit a Wicca vagy Zöld Boszorkányság. Ez egy természetet védő, fehér mágiát használó irányzat. Több ág létezik, egyiknek sincsen egyháza. Hitvallásuk az öt elem tanára épül, legfőbb mondatuk: „Tégy amit akarsz, de ne árts másoknak.”

Követői nyitottak minden vallási, okkult irányba, nem térítenek. A két nem egyenrangúságát hirdetik. Tisztelik és szeretik a Földet, aktívan részt vesznek természetvédő akciókban.

A tájékozatlanság és a rosszindulat veszélyei

Az elmaradottabb országokban, Afrikában és Indiában a mai napig történnek boszorkányüldözések. Tanzániában például a 90-es években azért gyilkoltak meg több idős asszonyt, mert vörös szemük miatt boszorkányoknak gondolták őket.

Számtalan esetben tapasztalhatjuk akár a környezetünkben is, hogy ha valaki a társadalmi normáktól eltérő nézeteket vall vagy kevéssé népszerű dolgokban hisz, hajlamosak vagyunk rá csodabogárként nézni, megbélyegezzük, netán kiközösítjük. Nem kell ehhez ennyire messzire sem menni, gondoljuk csak át, milyen nehéz élete van egy mozgássérült, vagy egy fogyatékkal élő embernek a világunkban.

Ne bélyegezzünk meg senkit, a boszorkányüldözések is úgy kezdődtek…

 

A cikk megjelent a Női Portál weboldalon is 2014. október 31-én.