A dimenzióutazó polihisztor – Wictor Charon
Wictor Charon, Scherbák Vikorként látta meg a napvilágot egy művész családban. Húga, az ezoterikus irodalom kiemelkedő alakja, Szepes Mária volt. A testvérpár egy olyan korba született hatalmas spirituális tudásával, mely kor nem tudott ezzel mit kezdeni, sőt, képességeik miatt elszigetelődtek és gyakori megfigyeléseknek voltak kitéve.
Scherbák Viktor egy igazi lángelme volt: író, tudós, zeneszerző, nyelvész, asztrológus, filozófus. Apja Scherbák Oziás, művész nevén Papír Sándor színész-, édesanyja Kronémer Mária, művésznevén Kornai Margit énekesnő és színésznő volt. Húga, Szepes Mária nagyon közel állt hozzá, egész életükben támogatták és inspirálták egymást.
Scherbák Viktor 52 ezoterikus művet írt Wictor Charon néven– közöttük a népszerű Az új Eón tudománya című alkotást – melyek nagy hatást gyakoroltak a hazai szellemi iskolákra. Nem mindegyik művét adták ki, jó néhány kézirat várja, hogy megjelenhessen.
Wictor Charon kivételes látnok volt, az Akásha krónika című írásában rámutatott, hogy a Vízöntő-korban egy szabadabb szellemű világban fogunk élni és birtokába juthatunk az ősi tudásnak. Nincs kezdet és vég, a szellem öröklétű. Wictor Charon olyan magas fokra fejlesztette a meditációs képességeit, hogy képes volt létsíkok között vándorolni. Életét éber tudati állapotban és az álom létsíkján is élte.
Lelkiismeret
Wictor Charon munkáiban kifejtette, hogy az életek során, a lélekben felhalmozott tapasztalatok összessége a lelkiismeret, mely egy központi vezérlője magasabb szellemi lényünknek. Ez a központ mindig a neki megfelelő rezgésszintű szférában rezeg. Vagyis a környezetünket a lelkiállapotunk határozza meg. Azok vagyunk, amit érzünk és gondolunk.
A lélek leszületése előtt kapcsolatot teremt a fizikai testével, a magzattal és létrehozza az anyagi tudatot, vagyis az egót. A lélek ezzel elveszíti univerzális látását, felváltja ezt a fizikai érzékelés. Az anyagi test csak leszűkített tér- és időkoordinátákat észlel, részleges valóságképet állít fel, melyről legtöbbször azt hiszi, hogy a valóság. A Vízöntő-korszak azonban megteremti az új tudatosság lehetőségét. Ha lelkünkkel figyelünk mindenre, akkor feltárul előttünk a dolgok valódi természete. Korunkban tehát a legtöbb ember két életet él, egy éber tudatállapotú, fizikai létet és egy „alvó” állapotú, kitágult tudatú életet. A halál nem egy különleges állapot, hanem a mély alvás ikertestvére.
Az új Eón
Wictor Charon Az új Eón tudománya című művében kifejti, hogy a világ nem egységesen fizikai, hanem két különböző rezgésszámú univerzum alkotja. A tér és az idő dimenziójából átjárók vezetnek egy másik világba. A halál oka, hogy az egyik síkon elfogynak a dolgok, ezért a lelkek átmennek egy másikba.
Az újabb fizikának általános tapasztalata, hogy az anyag energiává alakítható és sokmillió Voltos feszültségek anyaggá sűríthetők. A hermetikus fizika pedig azt állítja, hogy a tér minden fajtája energiákat dobhat felszínre, melyek egy más dimenzióból préselődnek át, illetve a helybeli koordináta erőpotenciáit alakítja át kisebb frekvenciájú elektromos töltéssé.
A jövő dimenzió-tudománya azt állítja, hogy bár a térben kötött energiák egyetlen alapműködésből származnak, sokféle materiális formában nyilvánulhatnak meg. E feltevés szerint létezik pszichikai tér, kémiai tér és mentális tér. Lehetetlenné válik minden erkölcstelenség, mert az egymásra merőleges dimenziósíkok értékei kiolthatják egymást. Minden életfolyamat energiákat használ el, amelyeket valamilyen anyagi forrásból merít. A növekedés, fejlődés, anyagcsere, a vágyakozás, az izom- és idegtevékenység energiafogyasztással jár. Ezek az energiák azonban nem materiális, hanem transzcendentális eredetűek. Hajtóerőik a karma, az életvágy. Ha ennek az elméletnek igaza van, a folyamatok megfordulása révén hatalmas energiák szabadulhatnak fel.
A földi lét minden gyötrelme azáltal keletkezik, hogy lemerevedő állapotok széttörni készülnek a koordináta bilincseit. Csakhogy a nemtudás fokozatain a lélek hamarosan újra visszatér börtönébe, és a halál mindössze egy új spirálfordulat kezdete, amely éppoly hiábavaló lesz, mint az előző élet volt.
A dimenzióváltozás korszakában az idő nem lesz rémisztő, rájövünk, hogy az idő múlásával nem tűnik el semmi, minden érték elraktározódik az Akáshában. Egyik síkon öregszünk, de a másikon fiatalodunk.
Kövess