FÉL(sz)? Légy inkább EGÉSZ!
A félelem az élet legősibb érzése. Félünk a múlandóságtól, a betegségektől, az ismeretlentől, a kiszolgáltatottságtól, a megaláztatástól, a magánytól és magától a félelemtől is. Félünk, vagyis nem vagyunk EGÉSZ csak FÉL. Félig érezzük a valóságot, félig látunk, félig hallunk, hiszen a rettegéstől nem látjuk a dolgok másik felét.
Amint feltámad bennünk a félelem, megbénítja egész lényünket, átveszi az uralmat a testünk felett. Reszketünk, remeg a gyomrunk, liftezik bennünk a kétség és félünk, hogy ezt mások is észreveszik. Ezért inkább menekülőre fogjuk és hárítunk. Elkerüljük a félelmet ébresztő embereket, helyeket, helyzeteket. Bezárkózunk saját magunkba, felhúzunk egy jó magas falat magunk köré és csak vagyunk. Kizárjuk a külvilág ingereit, de ezáltal elvágjuk magunkat az élettől.
Titkon segítséget remélünk valahonnan, hogy majd jön egy jótündér, lebontja a falat téglánként és besüt a napfény, ami átmelengeti a lelkünket. Aztán, amikor egy jótündér szerű lény érkezik az életünkbe, tőle is megijedünk. A félelem korlátait saját magunknak kell leépíteni. Senki nem tudja ezt megtenni helyettünk.
Rengeteget félünk, teljesen fölöslegesen. A szomorú az, hogy annyi energiát fordítunk a félelmekre, mellyel már hegyet lehetne megmászni, zeneművet lehetne komponálni, fel lehetne ásni az egész kertet. Energiánkat elpazaroljuk teljesen értelmetlen, romboló dolgokra. A félelem megbetegít és szétdúlja az életünket.
Születés és halál
Az, hogy megszülettünk, magában rejti a halált is. Mindenki meghal egyszer, aki e földi létben részt vesz. Mivel az elmúlás elkerülhetetlen, fölösleges az ettől való rettegésre óriási energiákat pazarolni. Inkább éljünk, derítsük ki mi a létünk célja, mi az ami boldoggá, egésszé tesz minket.
Azt hisszük, hogy a változás veszélyes, pedig az életben mindig minden változik. Ez jó, mert tapasztalhatunk, fejlődhetünk, megélhetünk dolgokat. Fejlődni csak tapasztalatok megszerzése útján lehet. A félelem egy jelzés, mely megmutatja, hogy nem vagy jó helyen, nem vagy jó úton és változtatnod kell.
Hagyd hátra a régi mintákat!
Hányszor hallottad életed során a szüleidtől: „Ne menj oda, mert leesel!”, Ne csináld, mert fájni fog!”, Vigyázz, mert sok a rossz ember!”. Ezek a mondatok előre elültetik a félelem magvait. Már akkor rettegünk emberektől, helyzetektől, amikor még azt sem tudjuk mivel járnak, milyenek lesznek. Rendkívül nagy jelentősége van, hogyan neveltek bennünket a szüleink. Nyitottságra vagy gyanakvásra szocializáltak.
Felejtsd el a régi beidegződéseket, gyárts helyettük újakat. A változás lassú lesz, de csodálatos és felszabadító. Élj tudatosan, tudd, hogy mit szeretnél, mit érzel, mit mondasz. Minden gondolatnak és kimondott szónak ereje van, ezért figyelj arra, mit gondolsz és mondasz. A félelem ellenszere a hit. Hit önmagadban, a saját teremtő erődben, egy hatalmasabb rendező elvben.
Kövess