Látszólagos igazságtalanságok – A lélekvándorlás logikája
A világ tele van égbekiáltó egyenlőtlenségekkel. Van, akinek nem kell megküzdenie egy jó állásért, mert beajánlja egy ismerőse és máris felveszik, míg másoknak a kőkemény keresés sem hoz sikert. A világon több millió gyermek éhezik, míg egyes fejlett országokban az ételek egy része a hulladékok között végzi. Biztos mindnyájan kerültünk már legalább egyszer olyan élethelyzetbe, amikor felmerült a kérdés: „Miért velem történik ez, és hol van ilyenkor Isten?”
Két gyermek jön a világra egyazon napon és órában. Az egyiknek gazdagok a szülei, jó körülmények között élnek és nagyon várják már gyermekük érkezését. A gyermek lány, gyönyörű, egészséges, szemlélődő, ígéretes jövővel maga előtt. A másik kisbaba nyomorúságos körülmények közé érkezik, édesanyját még születése előtt elhagyta a férje. Az újszülött fiú, de sajnos problémák vannak a tüdejével, beteges és egy nehézségekkel teli élet előtt áll. Vajon mi az oka ennek az óriási kontrasztnak a két kis élet között? Hogy lehet a sors látszólag ennyire igazságtalan?
Örökkévalóság
A reinkarnáció ismeretében az élet csak egy villanás, a halállal nem ér véget és a születés előtt is volt másik életünk. Az igazságosság mindig viszonyítás kérdése. Jelenlegi életünkben, amikor az életeket takaró fátyol a szemünk előtt van, csak a mostból tudunk kiindulni, és mindent fizikai síkon magyarázunk. Ám, ha az életet nem különálló valaminek, hanem egy hosszú sorozat darabjának tekintjük, máris más lesz a véleményünk az óriási különbségekről.
A látszólagos igazságtalanságok nem Isten bosszúját tükrözik, hanem az egyén sorozatos választásainak eredményét. Bármi, amit most teszünk gyermekeinkkel, embertársainkkal, elkerülhetetlenül visszaszáll saját fejünkre. A halál, csak egy kitérő, és ha úgy távozunk ebből a világból, hogy lezáratlan ügyeket hagyunk magunk után, vissza kell térnünk, hogy rendezzük ezeket. Nincs megfutamodási lehetőség. Aki gonosz volt, azzal gonoszak lesznek. Aki betegséget, gyötrelmet okozott másoknak, azt a gyötrelmet most maga tapasztalja meg. Aki hazudott, azt becsapják.
Az emberi életnek van egy áldása, mégpedig az, hogy képesek vagyunk megváltoztatni a karmánkat. Aki megváltozik, megváltoztatja a belső világát és ezáltal a külsőt is. Nem a világot kell megjavítani, a javítanivaló rajtunk van, a többi már a változás következménye lesz.
Boldogságkeresés
Minden ember a boldogságot keresi, ez motiválja a cselekvéseinket. Pontos képünk azonban nincs arról, mi is a boldogság, azzal azonosítjuk, hogy ha bizonyos javaknak a birtokába kerülünk, akkor majd boldogok leszünk. Amikor megkapjuk a vágyott dolgokat rádöbbenünk, hogy csak rövid időre tesz boldoggá és megint másra áhítozunk. A belső béke, a boldogság nem függ külső dolgoktól. A boldogság a lélek állapota, amikor felismeri a feladatát, a történésekben a lehetőséget, a gondokban a fejlődés magvát, mások szolgálatában az áldást.
Betegség, mint információ
Értelmetlen betegség nem létezik, minden probléma információt hordoz. A sors gondoskodik róla, hogy mindenki azt tanulja meg, amit a legkevésbé akar elfogadni, amivel nem mer szembenézni. A gyógyulás alapja a szeretet. A szeretet a gyengét erőssé teszi, az alázatost pedig hatalmassá.
Aki felelősséget vállal saját sorsáért, megszabadul szorongásaitól, mert megtalálja a visszakapcsolást az egységhez.
"A karma önmagában nem büntetés.. a karma a lélekfejlődés része. Még akkor sem büntetés.. ha Te annak veszed.. A jót akkor tudod értékelni.. ha megtapasztaltad a rosszat. A lélek, csak így fejlődik. Ahhoz, hogy megismerd a fényt.. élned kell a sötétben is.. Ahhoz, hogy tudd milyen az édes.. meg kell tapasztalnod a keserűt!"
/Cedamus/
Kövess